Szárazvakolás

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez

A szárazvakolás a 20. században terjedt el a gipszkarton térhódításakor. A gipszkarton technológia nem csak Magyarországon, hanem világszerte a legnépszerűbb belsőépítészeti megoldás. Mára a szárazvakolás lassan kiszorítja a hagyományos vakolási eljárásokat könnyebb, költséghatékonyabb és nem utolsósorban klimatizáló hatása miatt.

Kétféle szárazvakolási mód létezik. A ragasztásos és a vázszerkezetre való felhelyezés. A ragasztásos technológia a karton anyagával kompatibilis gipsz alapanyagú ragasztógipsszel történik. A vázszerkezetű beépítési módszert azokon a helyeken alkalmazzák ahol nagyon egyenetlen a felület, vagy a felület nem teszi lehetővé a ragasztást, esetleg több hő és hangszigetelést elérése a cél. A váz készülhet fából vagy fémből, közé hőszigetelő anyag beépíthető.

Szerszámok[szerkesztés]

  • gumikalapács
  • snitzer
  • gipszkarton fűrész
  • gipszkarton gyalu
  • gipszkarton lyukreszelő
  • körkivágó fúrógéphez
  • spakli
  • spatulya
  • glettvas
  • kőműves kanál
  • lemezvágó olló
  • fúrógép
  • csavarbehajtó

Források[szerkesztés]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]