Svatopluk Čech
| Svatopluk Čech | |
 | |
| Született | 1846. február 21.[1][2][3][4][5] Ostředek[5][6][7][8][9] |
| Elhunyt | 1908. február 23. (62 évesen)[1][2][3][4][5] Holešovice[10] |
| Állampolgársága | osztrák–magyar |
| Szülei | František Jaroslav Čech |
| Foglalkozása | |
| Iskolái | Károly Egyetem |
| Sírhelye | Nemzeti Temető[11] |
 | |
| Svatopluk Čech aláírása | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Svatopluk Čech témájú médiaállományokat. | |
Svatopluk Čech (Ostředek, 1846. február 21. – Prága, 1908. február 23.) cseh költő, a 19. század cseh irodalmának egyik legjelentősebb alakja.
Életpályája
[szerkesztés]Miután Prágában elvégezte jogi tanulmányait, a Pokrok szerkesztője, később a Světozor, majd 1873-tól 1876-ig a Lumir, 1879-től pedig a Květy társszerkesztője volt és közben mint ügyvéd is működött. Verses művei: Az álmok (1872); Az adamiták (1873); Versek (1874); Újabb versek (A cserkesz, Európa, Jan Žižka, A hársfa árnyékában stb. Prága, 1880, 3. kiad. 1886); Václav z Michalovic (1882, 3. kiad. 1886); A lesetíni kovács (1883); Dagmar (1883—1885); Slavia (1889); Reggeli dalok (1887, 2. kiad. 1888); Új dalok (1888); A rabszolga dalai (1894). Prózai művei: Elbeszélések, arabeszkek és humoreszkek (1878—80, 4 rész); A halhatatlanság jelöltje (humoros regény, 1884); Keleti emlékek (1885).
Čech korának legismertebb és legkedveltebb cseh költője volt, egyúttal a legjobb humoros elbeszélőinek egyike. Mint költő különösen az epikában jeles. Versei a 19. század utolsó évtizedeiben rendkívül népszerűek voltak. A Pisně otroka (A rabszolga dalai, 1894) című lírai verseskötete 35 kiadást ért meg. Mind lírai költeményeiben, mind eposzában a cseh nemzeti érzést dicsőíti és pánszláv eszméket hirdet. Nemzeti politikai irányelveivel szerencsésen vonja párhuzamba a szociális megértést, az egymás mellett élő népek sorsközösségének gondolatát. Prózai költeményeiben pompás humorral rajzolja a prágai nyárspolgárokat. Egy rabszolga éneke c. költeményét számos nyelvre lefordították. Összes műveit még maga rendezte sajtó alá, 20 kötetben.[12]
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ a b Német Nemzeti Könyvtár: Integrált katalógustár (Németország) (német nyelven). Integrált katalógustár (Németország) . (Hozzáférés: 2014. május 4.)
- ↑ a b SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ a b International Music Score Library Project. International Music Score Library Project . (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ a b Brockhaus (német nyelven). Brockhaus . (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ a b c Národní autority České republiky. (Hozzáférés: 2019. november 23.)
- ↑ Národní autority České republiky. (Hozzáférés: 2019. november 23.)
- ↑ The Fine Art Archive. (Hozzáférés: 2021. április 1.)
- ↑ Regional Database of the Central Bohemian Research Library in Kladno. (Hozzáférés: 2023. június 20.)
- ↑ https://www.knihovnavlasim.cz/autori-minulych-staleti/cech-svatopluk (cseh nyelven). (Hozzáférés: 2024. október 13.)
- ↑ Archiv hl. m. Prahy, Matrika zemřelých u sv. Antonína v Holešovicích, sign. HOL Z2, s. 288. Collection of Registry Books at Prague City Archives pp. 288
- ↑ BillionGraves (angol nyelven)
- ↑ V.ö. Sutnar, Svatopluk Cech's Leben und Werke (Wien, 1897).
Források
[szerkesztés]- Révai Nagy Lexikona, 4. kötet: Brutus-Csát (1912) 340. old.. adt.arcanum.com. (Hozzáférés: 2023. január 4.)
- A Pallas nagy lexikona, 4. kötet: Burgos-Damjanich (1893) 215. old.. adt.arcanum.com. (Hozzáférés: 2023. január 4.)
- Gutenberg Nagy Lexikon, 7. kötet. Bubics - Combe-Capelle-i ősember (Budapest, 1932) 359-360. hasábok. adt.arcanum.com. (Hozzáférés: 2023. január 4.)
- Uj Lexikon 2. BRE-FÉNY (Budapest, 1936) 683. old.. adt.arcanum.com. (Hozzáférés: 2023. január 4.)