Suppán Vilmos

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából


Suppán Vilmos
Született 1854. december 15.
Buda
Elhunyt 1933. november 25. (78 évesen)
Budapest
Nemzetisége magyar
Foglalkozása pedagógus,
tankönyvíró

Suppán Vilmos (Szuppán) (Buda, 1854. december 15.Budapest, 1933. november 25.) pedagógus, tankönyvíró.

Élete és munkássága[szerkesztés]

Középiskoláit Velencében, Bécsben és Budán (Budai Császári Királyi Főreáltanoda) végezte. Mérnöki tanulmányokat folytatott a pesti József-műegyetemen, majd a tanárképzőben matematika–fizika szakon középiskolai tanári vizsgát tett, tanári képesítést szerzett (18701874).

A tanári munkáját mint az ábrázoló geometria tanársegéde a műegyetemen kezdte (1874–1875). Rendes-tanárként tanított a székelyudvarhelyi állami főreáliskolában (1875–1880). A budapesti állami polgári iskolai tanítóképző (Paedagogium) tanára volt (1880–1886). Pár éves megszakítás után a budapesti felsőbb leányiskola igazgatója lett és egyben kinevezték a vidéki állami felsőbb leányiskolák miniszteri biztosának is (18931902). A Keleti Kereskedelmi Akadémia igazgatója (1902−1921), majd a Baross Szövetség kereskedelmi szaktanfolyamainak igazgatója volt.

Néhány évre behívták (szolgálatra berendelték) a Vallás- és Közoktatási Minisztériumba, ahol jelentős tevékenységet végzett mint az Országos Közoktatási Tanács népoktatásügyi előadója. Főleg iskolaszervezeti ügyekkel foglalkozott (1886–1893). Később ő dolgozta ki a leányközépiskolák tantervét, szervezeti rendjét (1916). – Érdemei jutalmául kapta előbb a képző-intézeti igazgatói (1890), majd a királyi tanácsosi címet (1897).

A Magyar Paedagogiai Társaság alapszabályának kidolgozásával segítette a Társaság megalakulását. A Társaság első titkára volt (1891/1892).

Cikkeket, értekezéseket, könyvbírálatokat írt a Magyar Tanügybe, a Középiskolai Tanáregylet Közlönyébe, a Néptanítók Lapjába, a Magyar Paedagogia, a Deutsche Allgemeine Lehrerzetiungba (Drezda), a Supplement zum Centralblatt für das gewerbliche Unterrichtswesenbe (Bécs), a Természetbe, a Természettudományi Közlönybe, a Nemzeti Nőnevelésbe, a Felső Nép- és Polgáriskolai Közlönybe. Ezekben az írásaiban az általános pedagógiai, a mennyiségtani, rajzi és ipari oktatás módszertanából vett kérdésekkel foglalkozott vagy matematikai-természettudományi szakkérdéseket tárgyalt. – Siculus Viator néven is jelent meg publikációja.

Műveiből[szerkesztés]

  • Tankönyvei közül:
- Ábrázoló geometria, főreáliskolák felsőbb osztályai számára. I–III (1877–1879.);
- Számtan a középiskolák alsóbb osztályai számára. (1882., 19036);
- A mértan és mértani rajz elemei, alsófokú ipariskolák, felső nép- és polgári iskolák számára. (1883., 19076);
- Számtan a felsőbb leányiskolák és polgári leányiskolák számára. (1888., 19034);
- Szemléltető geometria. (Rajzoló geometria), a reáliskolák és polgári fiúiskolák I. és II. oszt. számára. (1889., 19025);
- Rajzoló mértan. Felsőbb leányiskolák 1. és 2. oszt. és polgári iskolák 1-3. oszt. számára. (1890., 19055);
- Számtan a középiskolák és polgári fiúiskolák számára. (1894., 19046);
- Planimetriai alaktan, a gymnasiumok és reáliskolák I. oszt. számára. (1899., 19063);
- Stereometriai alaktan, a gymnasiumok és reáliskolák II. oszt. számára. (1900., 19055);
- Konstruktív planimetria a gymnasium III. és IV. oszt. számára. 1901., 19052);
- Bevezetés a természetrajzba. Felsőbb leányiskolák I. oszt. számára. (1901);
- Ásványtan és vegytan elemei. A felsőbb leányiskolák I-III. oszt. számára. (1902–1903., 19072). Stb.
- Számtan és algebra a leányközépiskolák számára (1920)
- Számtan a leányközépiskolák számára (1922)
- Számtan és mértan polgári és felsőbb leányiskolák számára (1925)
  • A középiskolai didaktika alapvonalai (1876)
  • Kúp- és hengerfelületek önálló ferde vetítésben (1880)
  • Vezérkönyv a mértan és mértani rajz tanításához. (1883–85)
  • Pedagógiai jelentés az ifjúság testi neveléséről (1891) − (németül és olaszul is)
  • Magyarországi népoktatásügy, kereskedelmi és ipari szakoktatás szervezete és közigazgatása I–II – többekkel (1893., 1898)
  • A magyar felsőbb leányiskolák múltja és jelene (1896)
  • A leányok középfokú oktatásának reformja, tekintettel a nők egyetemi képzésére (1896)
  • A francia felsőbb leányiskola (1901)
  • Vélemény a felső kereskedelmi iskola reformjáról (1903)
  • A budapesti kereskedelmi akadémia 1857–1907. − emlékkönyv az intézet fönnállásának félszázados évfordulója alkalmából (1907)
  • Fináczy mint hivatalnok – (Magyar Paedagogia, 1930) – (Fináczy Ernő emlékszám)
  • A felső kereskedelmi iskola problémája I–III. (Magyar Paedagogia, 1930)
  • A szentgáli csoda: szövetkezeti regény (1938)

Irodalom, források[szerkesztés]