Stavoren asszonya
| Stavoren asszonya | |
 | |
| 1969-ben állított szobor | |
| Eredeti cím | Het Vrouwtje van Stavoren |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Stavoren asszonya témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
A Stavoren asszonya egy 16.századi eredetű holland népmese, mely egy ténylegesen lezajlott földrajzi eseményen, Stavoren kikötőjének elhomokosodásán és a város ezutáni hanyatlásán alapul. Több tucat verziója maradt fenn, a Grimm-testvérek is feldolgozták, végső formáját a 19. században nyerte el.
Történet
[szerkesztés]Stavoren egykoron egy híres és gazdag kikötő- és kereskedőváros volt. Hajói bejárták a tengereket, majd kincsekkel megrakodva tértek vissza. A gazdagok leggazdagabbika egy hajótulajdonos-kereskedő özvegye volt. Több hajóval rendelkezett, mint a város többi lakója összesen. Háza aranytól, ezüsttől, drága szőnyegektől roskadozott.
A gazdagság az asszonyt elbizakodottá és gőgössé tette, boldog viszont csak nem volt. Ő a világ létező legnagyobb kincsére vágyott. Egy napon elindította legszebb hajóját és legöregebb kapitányát, addig ne térjen vissza, míg a világ legnagyobb kincsét nem hozza el neki.
A hajó bejárta a világ tengereit, de csak nem találták meg a világ legnagyobb kincsét. Hazafelé útban még megálltak Danzig városában. Ott sem jártak sikerrel, végül egy raktárházban odaöntöttek a kapitány elé egy véka búzát, itt a világ legnagyobb kincse. Elveted, kikel, learatod és kenyér lesz belőle. Gyémánton nem él meg az ember, a búza viszont maga az élet.
A kapitány telerakatta búzával a hajóját és visszaindult. Az asszony a rakományt meglátva éktelen haragra gerjedt, megparancsolta, hogy az egész rakományt szórják a kikötő bejárata előtt a vízbe. Ekkor egy öregember fordult hozzá: ha neked nem kell, add a szegényeknek, de szavai mit sem használtak, a búzát a tengerbe szórták.
Az öreg ekkor folytatta: megveted a búzát, lenézed a szegényeket, de hamarosan magad is koldusként jársz a betevőért. Az asszony kinevette, majd drága gyűrűjét a tengerbe dobta és így szólt: hamarább fog ez a gyűrű visszakerülni hozzám, mintsem koldus leszek. Hónapok teltek el, a hajók járták a tengereket és hozták a kincseket.
Az asszony azonban továbbra is a legnagyobb kincsre vágyott. Egy napon az összes hajóját egyszerre küldte el a kincsért. Noha figyelmeztették, hogy ez veszélyes, nem törődött vele. Aznap hal készült vacsorára. A szakácsnő rémülten rohant be az asszonyhoz, a piacon vett hal gyomrában megtalálta a tengerbe dobott gyűrűt. Éjjel hatalmas vihar tört ki, mely az egész flottát elpusztította.
Az asszonyt attól fogva csapás csapás után sújtotta, hamarosan koldusszegény lett. A város öntelt lakó sem jártak sokkal jobban. A vízbe szórt rakomány búza kikelt, magot ugyan nem hozott, de megkötötte a homokot. A kikötő lassan elsekélyesedett, a hajók már nem tudtak kikötni, a város elszegényedett, majd elnéptelenedett.
Források
[szerkesztés]- A világjáró királyfi, angol, ír, skót, walesi, cornwalli, izlani, holland, belga mesék - Móra Ferenc könykiadó
- https://www.magyarhirlap.hu/velemeny/Mese_egy_meses_konyvrol
- https://terebess.hu/nepmese/vilagjaro%20kiralyfi.pdf
- http://www.aaronshep.com/stories/017.html