Szimon Fjodorovics Usakov
| Szimon Fjodorovics Usakov | |
| Született | 1626[1][2][3][4][5] Moszkva[6] |
| Elhunyt | 1686. június 25. (59-60 évesen) Moszkva |
| Állampolgársága | Orosz Cárság |
| Foglalkozása |
|
 A Wikimédia Commons tartalmaz Szimon Fjodorovics Usakov témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Szimon Fjodorovics Usakov (oroszul: Симон /Пимен/ Федорович Ушаков; Moszkva, 1626. — Moszkva, 1686. június 25.) orosz ikonfestő és grafikus.
Munkássága[szerkesztés]
Stílusát a régi orosz ikonfestő hagyományok, a bizánci elemek és a nyugat-európai festészet stíluselemeinek ötvözése jellemzi. Nagy előrelépés, újítás volt ez a 17. századi Orosz Birodalomban. Az ikonok arcképfestészete kissé közeledett a valóságos portréfestészethez. Usakov tanítványai is lelkesedtek ehhez az élethez közelebbi festési módhoz. Egyházi és világi körökben talált Usakov megértésre és erős ellenérzésekre is. Végül az ő útja győzött, lényegében ő lett az első orosz portréfestő. Az orosz rézkarc- és rézmetszetkészítés kezdete is az ő tevékenységéhez kötődik.
Fjodor Zubov (1615—1689) miniatúrák, ikonok festője és rézmetsző volt Usakov legközvetlenebb munkatársa, Usakov halála után ő lett az utódja, a továbbiakban ő szervezte az egyházi építkezéseket és a templomok díszítését. Usakov ikonfestő és iskolájának[7] tevékenysége szervesen kapcsolódott Nyikon moszkvai pátriárka (1652-1666) egyházi reformjaihoz. Nyikon pátriárka 1666-os lemondatása után is zavartalanul működött Usakov, mert élvezte Alekszej orosz cár és utódainak kegyét.
Kifejezett arcképei a szentekről mintegy azt érzékeltetik, hogy ezeket nem is emberi kéz festette, ennek a kifejezéséhez nagy mesterségbeli tudás kellett, ennek egyik reprezentatív darabja A Megváltó arcképe 1658-ból.
Művei[szerkesztés]
- Istenanya-ábrázolás Vlagyimirból (Mihály-székesegyház, Moszkva)
- Angyali üdvözlet (Grúz Istenanya templom, Moszkva)
- Ikonok (Szentháromság–Szergij-kolostor, Moszkva mellett)
Galéria[szerkesztés]
-
A hit szimbóluma (1668) -
Ikon a Vladimiri Isten anya dicséretére (1668) -
Mihály Arkangyal legyőzi az ördögöt (1676) -
Az utolsó vacsora (1685) -
![Szent Macarius[8]](//upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/thumb/a/ae/Makarius_by_S._Ushakov.jpeg/88px-Makarius_by_S._Ushakov.jpeg)
Szent Macarius[8]
.jpeg)
_-_Google_Art_Project.jpg)
![Szent Macarius[8]](/wiki/F%C3%A1jl:Makarius_by_S._Ushakov.jpeg)
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 16.)
- ↑ Union List of Artist Names (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ Open Library (angol, spanyol, francia, német, cseh, horvát és telugu nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ Open Library (angol, spanyol, francia, német, cseh, horvát és telugu nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ Encyclopædia Britannica (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ Union List of Artist Names (angol nyelven), 2021. augusztus 9. (Hozzáférés: 2024. február 7.)
- ↑ Szimon Usakov iskolája (oroszul)
- ↑ Szent Macarius, oszk.hu
Források[szerkesztés]
- Művészeti lexikon I–IV. Főszerk. Zádor Anna, Genthon István. 3. kiad. Budapest: Akadémiai. 1981–1983.
- Életrajza, ikonjai (oroszul)
