„Ceres (istennő)” változatai közötti eltérés
[ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
a r2.7.1) (Bot: következő hozzáadása: sw:Ceres |
a r2.6.1) (Bot: következő eltávolítása: de:Ceres (Mythologie) |
||
33. sor: | 33. sor: | ||
[[cy:Ceres (duwies)]] |
[[cy:Ceres (duwies)]] |
||
[[da:Ceres (gudinde)]] |
[[da:Ceres (gudinde)]] |
||
[[de:Ceres (Mythologie)]] |
|||
[[el:Κέρες]] |
[[el:Κέρες]] |
||
[[eo:Cereso (mitologio)]] |
[[eo:Cereso (mitologio)]] |
A lap 2011. június 18., 22:59-kori változata
Ceres (görögül Démétér) a római mitológiában a növények ültetése (főleg a gabonáé) és az anyai szeretet istennője volt. Saturnus és Ops lánya volt és Jupiter testvére-felesége. Ő szülte Jupitertől Proserpinát. A testvérei voltak Juno, Vesta, Neptunus és Pluto. Ő volt Szicília védőistene.
Általában jogarral, virágokkal és gyümölcsökkel teli kosárral és búzaszálakból szőtt koszorúval ábrázolták.
Ceres a mai szicíliai Enna város patrónusa volt. A monda szerint egyszer azért könyörgött Jupiterhez, hogy helyezze át Szicíliát a mennyekbe és így jött létre a szigethez hasonlóan háromszögű északi Triangulum csillagkép, amelynek korai neve Szicília volt.
A rómaiak 496-ban fogadták be isteneik közé Cerest, amikor egy pusztító éhínség közepette a Sibylla könyvei azt tanácsolták, hogy imádják az istennő görög megfelelőjét, Démétért is és rajta kívül Korét (Perszephoné-Proserpina) és Iacchust (valószínűleg Dionüszosz, vö. Bacchus). (Más változatokban Ceres, Liber és Libera, azaz Démétér, Dionyszosz és Kóré szerepel.)
A májusban tartott Ambarvalia ünnepen Cerest titkos rituálék során nők személyesítették meg és ünnepelték. Fő ünnepe azonban a Cerealia vagy Ludi Ceriales („Ceres játékai”) volt, a Kr. e. 3. századtól, április 12. és április 19. között.
A római Aventinus dombon Ceresnek temploma volt.
Tisztelete főleg a búzakereskedelem jórészét kezében tartó plebeius osztályokkal forrott össze. Ennek eredete az, hogy a plebeiusok az Aventinus-dombon helyezték el közös pénztárukat, amiből később felkeléseiket és secessioikat fedezték anyagilag. Az Aventinus-dombi Ceres-templom és a támogató plebeius-pénztár összefonódott.
Ceres imádásának rituáléiról kevés tényt ismerünk. Ezek közül az egyik fura szokás az volt, hogy rókák farkához égő tárgyakat kötöttek és szabadon engedték őket a Circus Maximusban.
Ceresnek 12 isteni segítője volt, akik a földművelés különböző ágazataiért voltak felelősek. A Ceres-kultusz a késői antikvitás korában misztériumvallássá alakult, részben ötvöződött Attis és Magna Mater rituáléival, és egy termékenység-központú kultuszkörré vált.