„Vasorrú bába” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
a Bot: következő hozzáadása: gl:Baba Iagá; kozmetikai változtatások |
a r2.7.1) (Bot: következő hozzáadása: id:Baba Yaga |
||
| 33. sor: | 33. sor: | ||
[[he:באבה יאגה]] |
[[he:באבה יאגה]] |
||
[[hr:Baba Jaga]] |
[[hr:Baba Jaga]] |
||
[[id:Baba Yaga]] |
|||
[[it:Baba Jaga]] |
[[it:Baba Jaga]] |
||
[[ja:バーバ・ヤーガ]] |
[[ja:バーバ・ヤーガ]] |
||
A lap 2011. május 6., 18:24-kori változata
A vasorrú bába egy olyan boszorkány, akinek vasból van az orra. A népmesékben a leggonoszabb és ijesztgeti a gyerekeket és a felnőtteket.
A népmesei vizsgálatok szerint nem csupán a rémisztő külsőt szolgálja. Az, hogy milyen a külseje a vasorrú bábának, ismerjük, ugyanis legközelebbi nyelvrokonaink, az obi-ugorok időről időre áldozatot mutattak be szellemeiknek: arcukat, szájukat, orrukat bekenték vérrel, hússal, zsírral stb. Hogy az arc ne korhadjon hamar, a báb kiemelkedő orrú faarcát fémlappal fedték (cink, ólom, bádog, réz vagy ezüst).[1]
A sámánhitű népek az elhunyt ősök tiszteletére bábut faragtak a halottaik lelkének lakhelyéül. A vasorrú bába alakja közkedvelt a modern orosz meseírók által, valamint az 1990-es évektől megtalálható - az "orosz fantasy-kben" is. A vasorrú bába (Баба-Яга) főként Andrej Beljanin könyveiben jelenik meg a "Borsó cár titok szolgálata" körben, stb. A vasorrú bába gyermek- és fiatalkorát elsőként A. Aliverdiev "Patak" című meséjében írta le ("Lukomorie").
Jegyzetek
- ↑ Magyar néprajzi lexikon V. (Szé–Zs). Főszerk. Ortutay Gyula. Budapest: Akadémiai. 1982. 512. o. ISBN 963-05-2443-0
Külső hivatkozások
- Miért vasorrú a mesebeli boszorkány?, sulinet.hu