Váradi Szabó János

Váradi Szabó János portréja a Vasárnapi Újságban

Váradi Szabó János (Szilvásújfalu, 1783. augusztus 27. – Debrecen, 1864. március 12.) magyar pedagógus, pedagógiai író.

Johann Heinrich Pestalozzi nyomán a köznép nevelésének szükségességéről és a hazai tanítóképzés bevezetésének fontosságáról vallott nézetei úttörő jelentőségűek hazánkban.

Életpályája

Egyetemi tanulmányokat Heidelbergben folytatott 1807-1810 közt. 1810-ben Pestalozzi yverdoni intézetében hónapokon át tanulmányozta az ottani tanítási módszereket, hazajövetele után levelezés útján tartotta a kapcsolatot mesterével. Gazdag volt családoknál magántanító. Pályája kezdetén, 1811-1830-ig a Vay családnál állt alkalmazásban.

Pedagógiai írásaiban kifejtette neveléselméleti nézeteit, a köznép gyermekeinek iskoláztatását sürgette, s a hazai rendszeres tanítóképzés bevezetését. 1817-ben írt munkája, amelyet elsősorban Pestalozzi és Tessedik Sámuel pedagógiai gondolkodásának hatása alatt írt, vitát váltott ki az 1817-ben induló Tudományos Gyűjteményben. Folnesics Lajos Észrevételek a Pestalozzizmus ellen címen írt támadó cikket, viszont e cikkre válaszul Schedius Lajos, a pesti egyetem tanára védelmébe vette a svájci nevelőt és tanítványát Váradi Szabó Jánost.

Főműve

• A hazabéli kisebb oskoláknak jobb lábra állításokról. Pest, 1817.

Irodalom

Fehér Katalin: Váradi Szabó János pedagógiai műve 1817-ből és korabeli visszhangja. Magyar Könyvszemle, 1993/1. sz. 103-106. p.

Jegyzetek és források

• Magyar Pedagógiai Lexikon. Főszerk. Báthory Zoltán, Falus Iván. 3. köt. Budapest, Keraban Könyvkiadó, 1997. Váradi Szabó János szócikkét lásd 620. p., szerzője Fehér Katalin. ISBN 963 8146 47 8