„Palatális hang” változatai közötti eltérés
[ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a Bot: következő hozzáadása: id:Konsonan langit-langit |
a Bot: következő hozzáadása: cy:Cytsain daflodol |
||
21. sor: | 21. sor: | ||
[[ca:Palatal]] |
[[ca:Palatal]] |
||
[[cs:Palatální souhláska]] |
[[cs:Palatální souhláska]] |
||
[[cy:Cytsain daflodol]] |
|||
[[de:Palatal]] |
[[de:Palatal]] |
||
[[eo:Palatalo]] |
[[eo:Palatalo]] |
A lap 2010. augusztus 20., 16:20-kori változata
Palatális hangnak nevezzük a szájüreg elülső részében képzett beszédhangokat.
A palatális mássalhangzó olyan mássalhangzó, amelynek képzési helye a szájpadlás legmagasabb pontja. Nem tévesztendő össze a palatalizált vagy jésített mássalhangzóval, amelynek képzésekor az eredeti képzéshellyel egyidejűleg a nyelv felpúposodik a szájpadlás felé. Palatális mássalhangzók számos nyelvben előfordulnak, a magyarban ezek a következők:
- zár-réshangok: gy, ty;
- réshangok: j (esetenként ly-nal jelölve);
- orrhang: ny;
- pergőhang: r.
Az cs, dzs zár-rés hangok, illetve az s, zs réshangok inkább posztalveolárisoknak számítanak, de valahol a palatálisok közé sorolják őket.
A palatális magánhangzó a nyelv elülső részével képzett magánhangzó. Ide tartoznak az e, i, ö, ü-szerű hangok.