„Pot-pourri” változatai közötti eltérés

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
[nem ellenőrzött változat][nem ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Nincs szerkesztési összefoglaló
Nincs szerkesztési összefoglaló
12. sor: 12. sor:
A XVII. század elején szokás volt Franciaorszában, hogy egészen kora tavasztól a friss gyógynövényeket és viágokat rendszeresen összegyűjtötték, azután megvárták, hogy az így összegyűjtött növények egy-két nap alatt megpuhuljanak. Ezt követően egy nagyobb edénybe helyezték őket és, hogy megállítsák a további rothadást, az egészet beszórták durva tengeri sóval.
A XVII. század elején szokás volt Franciaorszában, hogy egészen kora tavasztól a friss gyógynövényeket és viágokat rendszeresen összegyűjtötték, azután megvárták, hogy az így összegyűjtött növények egy-két nap alatt megpuhuljanak. Ezt követően egy nagyobb edénybe helyezték őket és, hogy megállítsák a további rothadást, az egészet beszórták durva tengeri sóval.


Ez a műveletet egészen a nyár végéig ismételték; újabb és újabb rétegekkel, növényekkel és illatokkal gazdagítva az edény tartalmát. Időnként megkeverték a korábbal elhelyezett rétegeket is, de még így is gakran megerjedt a keverék a nyár végére.
Ez a műveletet egészen a nyár végéig ismételték; újabb és újabb rétegekkel, növényekkel és illatokkal gazdagítva az edény tartalmát. Időnként megkeverték a korábban elhelyezett rétegeket is, de még így is gakran megerjedt a keverék a nyár végére.


Az ősz folyamán aztán különböző fűszereket adtak ehhez a nem túl esztétikus szürke egyveleghez, egészen addig, míg egy kellemes illatot nem sikerült elérniük. Ezután az illat megőzését szolgáló anyagokat adtak hozzá. Ezt a célt szolgálhatja pl. a flórenci nőszirom gyökere.
Az ősz folyamán aztán különböző fűszereket adtak ehhez a nem túl esztétikus szürke egyveleghez, egészen addig, míg egy kellemes illatot nem sikerült elérniük. Ezután az illat megőzését szolgáló anyagokat adtak hozzá. Ezt a célt szolgálhatja pl. a flórenci nőszirom gyökere.

A lap 2010. augusztus 13., 18:59-kori változata

A pot-pourri olyan természetesen illatozó szárított növényi anyagokból álló keverék, amely kellemes illattal árasztja el a lakást. Manapság általában mutatós fatálakban helyezik el vagy kis szövetzsákokba töltik.


A francia eredetű pot-pourri szó (ejtsd: po puri) eredetileg rohadó fazekat jelent, de a franciák így nevezik az olla podrida nevű spanyol pörköltet is, amely babból és sertéshúsból készül sokféle zöldség hozzáadásával.

A mai angolban átvitt értelemben a sok különböző összetevőből álló keveréketet is jelenti a szó.


A hagyományos pot-pourri készítése:

A XVII. század elején szokás volt Franciaorszában, hogy egészen kora tavasztól a friss gyógynövényeket és viágokat rendszeresen összegyűjtötték, azután megvárták, hogy az így összegyűjtött növények egy-két nap alatt megpuhuljanak. Ezt követően egy nagyobb edénybe helyezték őket és, hogy megállítsák a további rothadást, az egészet beszórták durva tengeri sóval.

Ez a műveletet egészen a nyár végéig ismételték; újabb és újabb rétegekkel, növényekkel és illatokkal gazdagítva az edény tartalmát. Időnként megkeverték a korábban elhelyezett rétegeket is, de még így is gakran megerjedt a keverék a nyár végére.

Az ősz folyamán aztán különböző fűszereket adtak ehhez a nem túl esztétikus szürke egyveleghez, egészen addig, míg egy kellemes illatot nem sikerült elérniük. Ezután az illat megőzését szolgáló anyagokat adtak hozzá. Ezt a célt szolgálhatja pl. a flórenci nőszirom gyökere. Az így elkészült pot-pourrit azután speciálisan erre a célra szolgáló, légáteresztő fedővel lezárt edényben helyezék el a szobákban.


A pot-pourrik elkészítéséhez hagyományosan az alább növényeket használták fel:

  • szegfűbors
  • cédrus faforgács (mérgező, ismer a molytaszító tulajdonsága)
  • fahéj kéreg és a kasszia kéreg (fahéj illata kevésbé erőteljes)
  • szegfűszeg
  • ciprusfa faforgács (mérgező, szintén kiválló molytaszító)
  • édeskömény
  • tömjén, cédrus faforgács
  • jázmin virágok és jázminolaj
  • zsidótövisbogyó virágok és rügyek
  • borókabogyó faforgács (mérgező, molytaszító hatással bír)
  • a levendula levelei, virágai
  • citromfű levelek és virágok
  • citromhéj
  • a majoránna levelei és virágai
  • a kerti rezeda levelei és virágai
  • menta levelek és virágok
  • üröm (mérgező, pézsmaillatú és szintén molytaszító hatású)
  • narancshéj
  • pinyon fenyő faforgács és tobozok (a magvai ehetőek, a fakéreg mérgező)
  • rózsaszirom, csipkebogyó, vagy rózsaolaj
  • a rozmaring levelei és virágai


A modern pot-pourrik:

Manapság már nem bajlódnak házilag a pot-pourri elkészítésével, hiszen kapható a boltokban. Sok modern pot-pourri tartalmaz dekoratív kinézetű szárított növényi részeket (akár festetteket is), amelyek nem feltétlenűl illatoznak. Éppen ezért használnak az elkészítésükhöz sokesetben erős, szintetikus parfümöket is, így gyakran adódik úgy, hogy a pot-pourriban található növények eredeti illatta köszönőviszonyban sincs a pot-pourri érezhető illatával. Néha, részben esztétikai okokból részben tömegnövelés céljából, nem növényi összetevőket is hozzátesznek a pot-pourrihoz. Annak ellenére, hogy parfümöket is használnak a pot-pourrik gyártása során, az illatfixáló adalékoknak köszönhetően sokáig megőrzik kellemes illatukat.

A pot-pourriban felhasználható fajok száma nagy, a kutatók a gombákat és a zuzmóka is beleértve 95 növénycsalád 300 faját találták erre alkalmasnak, néhány összetevőről azonban megállapították, hogy mérgező is lehet (pl.: sztrichnint tartalmazhat).

A modern pot-pourri vázákat a kerámiaipar külön erre a célra gyártja.