„Angrit” változatai közötti eltérés
[ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
→Külső hivatkozások: jav. |
|||
15. sor: | 15. sor: | ||
==Forráshelyük a Naprendszerben== |
==Forráshelyük a Naprendszerben== |
||
Mivel összetételükben a magas olvadáspontú oxidok fontos szerepet játszhattak, ezért számos kutató helyezi az angritok forrásvidékét a naphoz közeli tartományokba, a mai [[Merkúr]] pálya vidékére. |
Mivel összetételükben a magas olvadáspontú oxidok fontos szerepet játszhattak, ezért számos kutató helyezi az angritok forrásvidékét a naphoz közeli tartományokba, a mai [[Merkúr]] pálya vidékére. Elterjedt föltételezés az is, hogy az angritok a Merkúrról származnak. A Hold és a Mars után ez lenne a harmadik kristályos felszínű bolygótest a Naprendszerben, amelyről anyagminátval rendelkezünk. |
||
==Irodalom== |
==Irodalom== |
A lap 2010. január 17., 17:19-kori változata
Az angrit csoport az akondritok körébe tartozó különleges meteorit típus. Elnevezésüket az Angra Dos Reis nevű helységnél hullott meteoritról nyerték. Ma 7 meteorit ismert ebből a típusból, többségük antarktiszi és sivatagi gyűjtésből származik.
Ásványos összetétele
Az angritok bazaltos jellegű, üregekkel tagolt kőzetek, melynek fő ásványai az Al-Ti-diopszid, augit és hédenbergit piroxének, a Ca-gazdag olivin és az anortit. Jellemző ásvány még a kirschsteinit is. Lényeges alkotóelemei az angritoknak az üregek is (a legnagyobb üregek mérete a 2 és fél centimétert is eléri.)
Többféle rokon meteorit tartozik az angritok csoportjába, melyek között az egyik legjellegzetesebb a D’Orbigny. Ebben az olivin-anortit összenövésekből képzett íves, elágazásos szövetelemek mintegy hálózatot képeznek. A hálózat üregeit augit és kísérő ásványok töltik ki. Bazaltüveg is előfordul benne. Nyomokban kísérő ásványok is megtalálhatók: például, troilit, karbonát.
Összetételük sok szempontból mutat rokonságot a CAI-nak nevezett szenes kondritos szövetelemekkel.
Az angritok kora
Az angritok a legidősebb magmásnak tekintett kőzetek a Naprendszerben. Kristályosodási korukra 4,562 és 4,566 milliárd év közötti éveket mértek
Az angritok színképe
Az angritok első meteoritjának, az Angra dos Reisnek a színképét először Gaffey (1976) mérte meg és az elütött minden addigi meteorit színképétől. A később fölfedezett angritok színképe azonban eltért az Angra dos Reis-étől. A D’Orbigny, LEW 86010 és a Sahara 99555 angritok színképéhez hasonló lefutású a 3819 Robinson nevű kisbolygóé, azonban az infravörösben már eltérő a kétféle színkép. Fölmerült forráségitestnek a 3819 Robinson mellett a 289 Nenetta és a 3628 Boznemcová kisbolygó is.
Forráshelyük a Naprendszerben
Mivel összetételükben a magas olvadáspontú oxidok fontos szerepet játszhattak, ezért számos kutató helyezi az angritok forrásvidékét a naphoz közeli tartományokba, a mai Merkúr pálya vidékére. Elterjedt föltételezés az is, hogy az angritok a Merkúrról származnak. A Hold és a Mars után ez lenne a harmadik kristályos felszínű bolygótest a Naprendszerben, amelyről anyagminátval rendelkezünk.
Irodalom
- D.W. Mittlefehldt and M.M. Lindstrom (1990): Geochemistry and genesis of the angrites. Geochim. Cosmochim. Acta 54, pp. 3209–3218.
- M. Prinz and M.K. Weisberg, (1995): Asuka 881371 and the angrites: Origin in a heterogeneous, CAI-enriched, differentiated, volatile-depleted body. Antarctic Meteorites, 20, pp. 207–210.
- T. Mikouchi, M. Miyamoto and G.A. McKay, (1996): Mineralogical study of angrite Asuka-881371: Its possible relation to angrite LEW 87051. Proc. NIPR Symp. Antarct. Meteorites 9, pp. 174–188.
- Christine Floss,, Ghislaine Crozaz, Gordon McKay, Takashi Mikouchi and Marvin Killgore (2003): Petrogenesis of angrites. Geochimica et Cosmochimica Acta, vol. 67, No. 24, pp. 4775-4789.
- G. Kurat, M.E. Varela, F. Brandstätter, G. Weckwerth, R.N. Clayton, H.W. Weber, L. Schultz, E. Wäsch and M.A. Nazarov (2004): D’Orbigny: A non-igneous angritic achondrite? Geochim. Cosmochim. Acta 68, pp. 1901–1921.