„Felirati Párt” változatai közötti eltérés
| [nem ellenőrzött változat] | [nem ellenőrzött változat] |
Nincs szerkesztési összefoglaló |
f |
||
| 1. sor: | 1. sor: | ||
{ párt |
|||
| párt_neve = {{PAGENAME}} |
|||
| párt_logoja = |
|||
| elnök = |
|||
| elnök-helyettes = |
|||
| alelnök = |
|||
| frakcióvezető = |
|||
| szóvivő = |
|||
| újság = - |
|||
| alapítva = 1861 |
|||
| feloszlatva = 1867 |
|||
| utolsó vezető = [[Deák Ferenc]] |
|||
| elődpárt = — |
|||
| utódpárt = Deák Párt |
|||
Határozati Párt |
|||
| ideológia = [[klasszikus liberalizmus]] [[mérsékelt közjogi ellenzékiség]] |
|||
| politikai elhelyezkedés = baloldali(korabeli értelemben) |
|||
| tagok száma = |
|||
| év (tagok száma) = |
|||
| szín_html = green |
|||
| szín = |
|||
| EP frakció = |
|||
| nemzetközi szövetség = |
|||
| év = 1847-1849 |
|||
| weboldal = |
|||
| jegyzetek = |
|||
}} |
|||
'''Felirati Párt''' az [[1861]]-es [[magyarország]]i [[országgyűlés]]en [[Deák Ferenc]] vezetésével létrejött politikai csoportosulás, amely a tanácskozás eredményének kifejezésére a hagyományos uralkodóhoz intézett felirat mellett érvelt. |
'''Felirati Párt''' az [[1861]]-es [[magyarország]]i [[országgyűlés]]en [[Deák Ferenc]] vezetésével létrejött politikai csoportosulás, amely a tanácskozás eredményének kifejezésére a hagyományos uralkodóhoz intézett felirat mellett érvelt. |
||
A lap 2009. november 15., 21:04-kori változata
{ párt | párt_neve = Felirati Párt | párt_logoja = | elnök = | elnök-helyettes = | alelnök = | frakcióvezető = | szóvivő = | újság = - | alapítva = 1861 | feloszlatva = 1867 | utolsó vezető = Deák Ferenc | elődpárt = — | utódpárt = Deák Párt Határozati Párt | ideológia = klasszikus liberalizmus mérsékelt közjogi ellenzékiség | politikai elhelyezkedés = baloldali(korabeli értelemben) | tagok száma = | év (tagok száma) = | szín_html = green | szín = | EP frakció = | nemzetközi szövetség = | év = 1847-1849 | weboldal = | jegyzetek = }}
Felirati Párt az 1861-es magyarországi országgyűlésen Deák Ferenc vezetésével létrejött politikai csoportosulás, amely a tanácskozás eredményének kifejezésére a hagyományos uralkodóhoz intézett felirat mellett érvelt.
Előzmények
Az 1859-es Piemont elleni vereség után Ferenc József számára világossá vált a Habsburg Birodalom modernizálásának szükségessége. Ennek jegyében került sor Alexander von Bach birodalmi belügyminiszter menesztésére. 1860 októberében az uralkodó kiadta az abszolutisztikus, föderalisztikus és alkotmányos elemeket ötvöző Októberi Diplomát, majd 1861 februárjában a centralisztikus Februári Pátenst. A császár e dokumentumok elfogadtatása érdekében 1861. április 6-ára Budára összehívta az országgyűlést.
Az 1861-es országgyűlés
Az országgyűlés mindkét dokumentumot egységesen elutasította. Tagjai között ugyanakkor vita alakult ki arról a kérdésről, hogy az uralkodónak szánt választ a hagyományos felirati formában véglegesítsék, vagy - arra való hivatkozással, hogy az ország törvényei szerint Ferenc József hivatalosan nem Magyarország királya - ünnepélyes határozat meghozatala után az országgyűlés mondja ki a maga feloszlatását. Az előbbi nézetet a Deák Ferenc vezette Felirati Párt, míg az utóbbit a Teleki László vezette Határozati Párt képviselte.
A Ferenc Józsefnek adandó válaszról tartott vita előestéjén Teleki öngyilkosságot követett el, így az aznapi ülést elnapolták. A megismételt ülésen Deák mint Pest belvárosának követe, egész tekintélyével a felirat mellett nyilatkozott. Felirati beszéde és javaslata, az egyik leghatalmasabb alkotása, 1861. május 13-án hangzott el. E hatására végül 155-152-es szavazati aránnyal a felirat mellett döntött az országgyűlés.
Ugyanakkor még Deák mérsékletessége sem tudott igazi eredményt elérni, mert Anton von Schmerling Bécsben a feliratot elfogadhatatlannak találta és az ország jogait erősen korlátozó királyi leiratot próbált keresztülvinni július 21-én. Erre az országgyűlés Deák vezetésével augusztus 8-án új felirattal válaszolt, melyet egyhangúlag fogadtak el. Az uralkodó ezek hatására feloszlatta az országgyűlést és 1865-ig nem is hívta össze - kezdetét vette a birodalmi kancellárrá kinevezett Schmerling nevével fémjelzett provizórium.
Forrás
- Závodszky Géza: Történelem III. Budapest, 2002.