„Sicarius” változatai közötti eltérés
[ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Új oldal, tartalma: „'''Sicarius''' (sica tőr), orgyilkos és útonálló, a római császárkorban általán gyilkos. A törvény halált mért az ilyenre. A vétség elbirálása a néptör...” |
Nincs szerkesztési összefoglaló |
||
1. sor: | 1. sor: | ||
'''Sicarius''' (sica tőr), orgyilkos és útonálló, a római császárkorban általán gyilkos. A törvény halált mért az ilyenre. A vétség elbirálása a néptörvényszéket illette, amely a közvádlók és ügyészek feladatát betöltő külön bizottságra (''quaestores parricidii'') bízhatta. A ''lex Cornelia de sicariis'' (ie. 81. ) által [[Lucius Cornelius Sulla |Sulla]] külön állandó bíróságot ''quaestio perpetua'' állított föl erre a célra és szabad polgárokra a tüztől és viztől, az állami közösségnek e |
'''Sicarius''' (sica tőr), orgyilkos és útonálló, a római császárkorban általán gyilkos. A törvény halált mért az ilyenre. A vétség elbirálása a néptörvényszéket illette, amely a közvádlók és ügyészek feladatát betöltő külön bizottságra (''quaestores parricidii'') bízhatta. A ''lex Cornelia de sicariis'' (ie. 81. ) által [[Lucius Cornelius Sulla |Sulla]] külön állandó bíróságot ''quaestio perpetua'' állított föl erre a célra és szabad polgárokra a tüztől és viztől, az állami közösségnek e szimbólumától való eltiltás ''aqutae et ignis interdictio', rabszolgákra pedig és a peregrinusokra halált szabott ki. A császárkorban deportálás, illetve közönséges gonosztevőkre keresztrefeszítés, közmunka (''opus publicum'') vagy vadállatok közé vetés (''ad bestias'') volt általában a gyilkosság büntetése. |
||
==Forrás== |
==Forrás== |
A lap 2009. szeptember 22., 13:37-kori változata
Sicarius (sica tőr), orgyilkos és útonálló, a római császárkorban általán gyilkos. A törvény halált mért az ilyenre. A vétség elbirálása a néptörvényszéket illette, amely a közvádlók és ügyészek feladatát betöltő külön bizottságra (quaestores parricidii) bízhatta. A lex Cornelia de sicariis (ie. 81. ) által Sulla külön állandó bíróságot quaestio perpetua állított föl erre a célra és szabad polgárokra a tüztől és viztől, az állami közösségnek e szimbólumától való eltiltás aqutae et ignis interdictio', rabszolgákra pedig és a peregrinusokra halált szabott ki. A császárkorban deportálás, illetve közönséges gonosztevőkre keresztrefeszítés, közmunka (opus publicum) vagy vadállatok közé vetés (ad bestias) volt általában a gyilkosság büntetése.