„Palatális hang” változatai közötti eltérés
| [nem ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a Bot: következő hozzáadása: af, ar, bar, bn, br, ca, cs, de, en, eo, es, fr, gv, he, it, ja, ko, lmo, lv, nl, no, pl, pt, ro, ru, sv, ta |
a Bot: következő hozzáadása: ml:താലവ്യം |
||
| 32. sor: | 32. sor: | ||
[[lmo:Cunsunanta palatal]] |
[[lmo:Cunsunanta palatal]] |
||
[[lv:Palatāls līdzskanis]] |
[[lv:Palatāls līdzskanis]] |
||
[[ml:താലവ്യം]] |
|||
[[nl:Palataal]] |
[[nl:Palataal]] |
||
[[no:Palataler]] |
[[no:Palataler]] |
||
A lap 2009. augusztus 23., 19:34-kori változata
Palatális hangnak nevezzük a szájüreg elülső részében képzett beszédhangokat.
A palatális mássalhangzó olyan mássalhangzó, amelynek képzési helye a szájpadlás legmagasabb pontja. Nem tévesztendő össze a palatalizált vagy jésített mássalhangzóval, amelynek képzésekor az eredeti képzéshellyel egyidejűleg a nyelv felpúposodik a szájpadlás felé. Palatális mássalhangzók számos nyelvben előfordulnak, a magyarban ezek a következők:
- zár-réshangok: gy, ty;
- réshangok: j (esetenként ly-nal jelölve);
- orrhang: ny;
- pergőhang: r.
Az cs, dzs zár-rés hangok, illetve az s, zs réshangok inkább posztalveolárisoknak számítanak, de valahol a palatálisok közé sorolják őket.
A palatális magánhangzó a nyelv elülső részével képzett magánhangzó. Ide tartoznak az e, i, ö, ü-szerű hangok.