Tábori Róbert

Tábori Róbert (Bácsalmás, 1855. november 10. - Budapest, 1906. május 24.) író, újságíró, Tábori Piroska írónő édesapja. A középiskolát Baján, az egyetemet Bécsben és Budapesten végezte. A Baja című lapban kezdte meg hírlapírói tevékenységét 1873-ban, majd a Jász-Nagy-Kun-Szolnokban és számos más vidéki hirlapban folytatta. Munkatársa lett 1876-ban a bécsi Fremdenblattnak, később pedig a Morgenpostnak. 1883-től 1884-ig a Berliner Zeitungnál dolgozott. A Pesti Hirlap valamint a Fővárosi Lapok levelezője volt 1881-82-ben, Bécsből és Berlinből. 1884-ben tért vissza Budapestre, majd júliusban a Pesti Hirlap szerkesztőségének tagja lett. 1887. július 10-től 1890-ig szerkesztette Temesvárott a Délmagyarországi Közlönyt, utána pedig három éven keresztül Budapesten a Magyar Ifjúságot. Az 1880-as évek végén tárcaírója volt a prágai Politiknak és a berlini Deutsches Heimnak. Utolsó éveiben színházi referense voltak a Pesti Naplónak és megalapítása óta helyettes szerkesztőként dolgozott az Új Időknél.

Jelentősebb művei

• A szobor titka (1885)
• Párbaj (1890)
• Az élet folytatásokban (1890)
• Ildikó (dráma, Temesvár, 1890)
• Temesvári királybíró (1892)
• A nagy játék (1893)
• Korhadt oszlopok (1895)
• A negyvenéves férfiú (1897)
• Óceánia (1898)
• Megfagyott pezsgő (1899)
• A királynő keztyűi (1901)
• Beszédes Klára (novellák, Bp., 1905)
• Fehér keresztek
• Azután
• Kétféle igazság (elbeszélések, Bp., 1911)

Forrás

• Magyar írók élete és munkái
• Netlexikon
• Magyar Zsidó Lexikon