Dragonyos

A dragonyosok eredetileg gyalogoskatonák voltak, akik a csatában lóháton közlekedtek, de ha harcra került a sor leszálltak, és gyalogszerrel hadakoztak. Egész Európában elterjedt volt ez a harcmodor a 17. és 18. században. Eleinte nem lovasságként tartották őket számon, de a 18. században fokozatosan bekerültek ebbe a kategóriába. A "dragonyos" szó a francia hadsereg által használt dragon nevű tűzfegyverből származik, mellyel ezek a katonák is fel voltak szerelve. A nevet máig is használja több páncélos és díszlovas ezred.

Történetük és Szerepük

A gyalogság gyors szállítását már korábban is lóháton oldották meg, ebből fejlődött ki az új harcmodor a 17. században. Több elmélet is létezik arra, hogy kitől származott az ötlet, hogy a harcmezőn az utolsó pillanatig lóháton maradjon a gyalogság. Egyik feltételezés szerint Parmai Sándor herceg ültetett több gyalogos ezredet lovakra 1553-ban, hogy meglepje ellenfelét. Egy másik szerint az első dragonyosokat de Brisac tábornagy hozta létre 1600-ban.

A korai dragonyosok nem a lovasságra jellemző századokba vagy szakaszokba voltak osztva, hanem seregekbe, mint a gyalogság, és tisztjeik gyalogsági rangjelzést viseltek. Nem a lovasságra jellemző trombitást, hanem a gyalogságban használatos dobost alkalmaztak a parancsok továbbítására. A dragonyosokat olcsóbb volt fenntartani, mint a valódi lovasszázadokat, így jól alkalmazhatóak voltak rendfenntartó feladatokra is. Amikor a 17. században II. Gusztáv Adolf bevezette a dragonyosokat a svéd hadseregben szabjátval, baltával és kovás muskétával szerelte fel őket. Ez a felszerelés vált később általánossá a legtöbb európai országban.

Fordítás

Ez a szócikk részben vagy egészben a Dragoon című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.