„Szuperfolyékonyság” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a Bot: következő módosítása: sr:Суперфлуиди |
a Bot: következő hozzáadása: la:Superfluidum; kozmetikai változtatások |
||
| 1. sor: | 1. sor: | ||
A szuperfolyékonyság egy [[halmazállapot]], a folyadékok zérus belső súrlódású, azaz a nulla [[viszkozitás]]ú állapota. Leegyszerűsítve ilyenkor a folyadék belsejében nem képződik súrlódás, a folyadék minden ellenállás nélkül tud áramlani. A jelenség a [[hélium]]-3-nál és hélium-4-nél a legjellemzőbb. A jelenség a [[kvantumhidrodinamika]] tanulmányozásában fontos szerepet játszott, kíséretekkel pedig [[1937]]-ben sikerült igazolnia [[Pjotr Leonyidovics Kapica|Pjotr Leonyidovics |
A szuperfolyékonyság egy [[halmazállapot]], a folyadékok zérus belső súrlódású, azaz a nulla [[viszkozitás]]ú állapota. Leegyszerűsítve ilyenkor a folyadék belsejében nem képződik súrlódás, a folyadék minden ellenállás nélkül tud áramlani. A jelenség a [[hélium]]-3-nál és hélium-4-nél a legjellemzőbb. A jelenség a [[kvantumhidrodinamika]] tanulmányozásában fontos szerepet játszott, kíséretekkel pedig [[1937]]-ben sikerült igazolnia [[Pjotr Leonyidovics Kapica|Pjotr Leonyidovics Kapicának]], [[John F. Allen]]nek, és [[Don Misener]]nek. A jelenség a héliumnál az úgynevezett „Lambda-ponton” alakul ki, melyből kettő létezik a „alsó” lambda-pont 2,172 [[Kelvin|K]], 0,0497 [[Atmoszféra (mértékegység)|atm]]-nál, és egy „felső” 1,76 K, 29,8 atm-nál. |
||
[[Kategória:Áramlástan]] |
[[Kategória:Áramlástan]] |
||
| 24. sor: | 24. sor: | ||
[[ja:超流動]] |
[[ja:超流動]] |
||
[[ko:초유체]] |
[[ko:초유체]] |
||
[[la:Superfluidum]] |
|||
[[lmo:Süperflüit]] |
[[lmo:Süperflüit]] |
||
[[nds:Suprafluidität]] |
[[nds:Suprafluidität]] |
||
A lap 2009. május 20., 05:10-kori változata
A szuperfolyékonyság egy halmazállapot, a folyadékok zérus belső súrlódású, azaz a nulla viszkozitású állapota. Leegyszerűsítve ilyenkor a folyadék belsejében nem képződik súrlódás, a folyadék minden ellenállás nélkül tud áramlani. A jelenség a hélium-3-nál és hélium-4-nél a legjellemzőbb. A jelenség a kvantumhidrodinamika tanulmányozásában fontos szerepet játszott, kíséretekkel pedig 1937-ben sikerült igazolnia Pjotr Leonyidovics Kapicának, John F. Allennek, és Don Misenernek. A jelenség a héliumnál az úgynevezett „Lambda-ponton” alakul ki, melyből kettő létezik a „alsó” lambda-pont 2,172 K, 0,0497 atm-nál, és egy „felső” 1,76 K, 29,8 atm-nál.