Kollegiális lektorálás

A kollégiális lektorálás en:peer review (egyes tudományterületeken: szakmai bírálat) a kéziratok publikálása és a kutatási pénzek odaítélése során használt eljárás. Ehhez a módszerekhez az angol nyelvterületen aktív kiadók és a pályázható támogatások odaítélői folyamodnak a benyújtott kéziratok megszűrése és a győztesek kiválasztása céljából. A folyamat abban is segít, hogy a szerzők jobban alkalmazkodjanak az adott szakmában elfogadott pblikációs és tartalmi elvárásokhoz. Az ilyen előzetes értékelésen nem minősített vagy megrostált dolgozatok elfogadását vagy anyagi támogatását a kutatók és tudósok gyanakvással fogadják számos szakterületen.

Nálunk (Magyarországon) a szerzők anyagát a szerkesztők és kontrollszerkesztők lektorálják, általában fölérendelt kapcsolatban. A pályázatok esetében bírálóbizottságokat hoznak létre, amelyek tagjait a kiíró bízza meg. Egyenrangúak, kollégák felkérése szakmai bírálatra inkább egy munkahelyen belül, (házi bírálat) vagy egy szakmán belül szokott előfordulni, de főleg nagyobb tudományos munkák értéklelésére: őket nem ritkán opponensnek hívják.

A lektorálás okai

A kollégiális lektorálás legfőbb oka, hogy egy ember, vagy egy szorosan együtt dolgozó szerzői csoport ritkán képes felfedni minden hibát, vagy gyengeséget saját bonyolult munka-eredményében. Nem feltétlenül azért, mert a mű fogyatékosságainak felfedése olyan, mint egy tű keresése a szalmakazalban, hanem mert egy új és kreatív és talán eklektikus szellemi termékben javításra, jobbításra csak bizonyos szakértelemmel és/vagy tapasztalatokkal rendelkezők számára adódik lehetőség. Ezért a munka/dolgozat másoknak való megmutatása növeli annak esélyét, hogy fény derül annak hibáira, és a tanács és bátorítás segítségével ezek javítására sor kerül. A lektorok névtelensége és függetlensége azt a célt szolgálja, hogy hagyja érvényesülni a kritikai észrevételeket, és ne engedje, hogy a támogatási és kiadási döntésekben tisztességtelenül (a szakmai és erkölcsi normákat megszegve) lehessen valakit előnyben részesíteni.

Menete

A szerző kollégiális bírálatra bocsátott munkáját vagy annak gondolatait egy vagy több szakértő, az adott terület vagy téma hozzáértő művelője vizsgálja meg alaposan. A bírák az értékelésüket elküldik a szerkesztőnek vagy más közvetítőnek (idővel a szerző is megismerheti ezeket a véleményeket), és a vélemény általában jobbítási szándékú javaslatokat tartalmaz. Ebbe beletartozik, hogy mit kellene tenni a kézirattal vagy a tervezettel, nem ritkán a kiadó vagy a finanszírozó által előre megszerkesztett menü alapján. Ilyen és hasonló javaslatok szoktak előfordulni::

• A kézirat vagy terv feltétel nélküli elfogadása,

• Elfogadásra javasolva, ha a szerzők bizonyos javításokat elvégeznek,

• Visszautasítva, de átdolgozásra és azután ismételt beterjesztésre javasolva

• Végleges elutasítás.

Ebben a folyamatban a bírálók szerepe tanácsadó jellegű, és a szerkesztőt semmi sem kötelezi arra, hogy a bírálók véleményét elfogadja. Tudományos publikációk esetében a bírálók nem csoportként járnak el, egymással nem érintkeznek, és nem is tudják, hogy ki áll egy adott értékelés mögött. Általában nincs olyan követelmény, hogy véleményegyezőség (konszenzus) jöjjön létre. Ezért ennek a testületnek a csoportdinamikája eltér a bírósági ülnökök (zsüri) döntéshozatalától (szavazat többség). A bírálók véleménykülönbségeivel jellemezhető esetekben is számos stratégia áll rendelkezésre a döntés meghozatalára.

A múltban a bírálók személye általában rejtve maradt a szerzők előtt, de ez a helyzet lassan megváltozik. Bizonyos tudományterületeken a lektori anonimitás opcionális, néha a köszönetnyilvánításban köszönik meg a megnevezett lektoroknak a tanulmány kijavítását, jobbítását.

Folyóirat vagy könyvkiadó esetében a szerkesztő feladata a lektorok megtalálása. A kézirat beérkezésekor a szerkesztő olyan tudósokat, kutatókat kér fel a bírálatra, akik vagy rendszeresen vagy esetenként vállalnak ilyen munkát. A kuratóriumok, a támogatások és ösztöndíjak osztogatói, bizottságokat vagy zsüriket bíznak meg még a pályázatok beérkezése előtt.

A bírálókat vagy lektorokat nem szokták a szerző kollégái, rokonai vagy barátai közül meghívni. (Magyarországon az ország méreténél fogva, és a "kevés a fóka" helyzet miatt ez aligha teljesíthető). Illik a szerkesztővel közölni, hogy összeférhetetlenség áll fenn a bírálat és a szerző és a bíráló kapcsolata miatt.

A szerkesztők a szerzőket is megkérik, hogy ők javasoljanak lektorokat, mivel a tudományos életben rendkívüli mértékű a szakosodás, azzal képtelenség vele lépést tartani szerkesztőként.

Lektorok toborzása

Lektorok toborzása a politika művészete kategóriába tartozik, mert a lektoroknak nem jár fizetség, jóllehet időigényes a munka. Probléma az is, hogy eleve kevesen vannak, akik megfelelően értenek egy szakterülethez, illetve, hogy akik maguk is publikálnak arról a témáról, esetleg nem lesznek pártatlanok. A névtelenség sem segíti a helyzetet, mert a tudományos körökben a hírnév és az érdem fontos dolog, így neves kiadónál végzett lektorálást, illetve kontrolszerkesztést tisztelet övezi. A névtelen (no name) dolgot pedig általában, mint máshol is, itt (ebben az országban) is lebecsülik, leszólják.