„Kiszáradás” változatai közötti eltérés

[nem ellenőrzött változat]

← Régebbi szerkesztés Újabb szerkesztés →

Tartalom törölve Tartalom hozzáadva

Sorban

A lap 2007. december 22., 21:56-kori változata

A kiszáradás (lat. exsiccosis) vagy dehidratáció nagy mennyiségű folyadék- és elektrolitvesztés, illetve elégtelen folyadékbevitel következtében kialakuló kórkép. Súlyossága a só- és vízvesztés mértékétől függ. Kezelésének célja a víz- és sóháztartás helyreállítása. Erre az ún. orális rehidráló porból (ORF) készült vizes oldatokat használják.

Ha az elveszített mennyiség eléri a testsúly két százalékát, fáradtság lép fel, teljesítményünk romlik. Ha a folyadékveszteség több, mint a testsúly öt százalékát jelenti, komoly fizikai rosszullét lép fel, szédülés, fejfájás, hányinger kerülgeti az embert, valamint bénító gyengeség és mentális zavartság.

A szomjúság a víz hiányának szubjektív érzése. Bekövetkezik, amikor a vér víztartalma minimálisan a normális alá csökken, és ennek következtében a vér moláris koncentrációja és fehérjetartalma nő. Ilyenkor a köztiagy központjából ingerületek keletkeznek, amelyek az agykéreg működését is befolyásolják. A szomjúság az egész szervezet pszichotikus állapota, sokkal kínzóbb, mint az éhségérzet, és azonnali vízfelvételt követel. Erre azért van szükség, mert élelem nélkül hetekig, akár egy hónapig is életben marad az ember, folyadék nélkül viszont legfeljebb pár napig bírja, így a szervezet egyből jelzi, ha megbomlott az egyensúly. Tíz százalékos folyadékveszteség felett az izmok lebénulnak, a bőr összeaszik, a vizelés megszűnik vagy fájdalmassá válik, az áldozatot látomások kezdik gyötörni. Ha a vízveszteség eléri a testsúly 15%-át, a szomjazó meghal.

Források

Új Magyar Lexikon S-Z, Akadémia Kiadó, (Budapest, 1962), ISBN 963 05 1391

Ez a biológiai tárgyú lap egyelőre csonk (erősen hiányos). Segíts te is, hogy igazi szócikk lehessen belőle!

@@ 1. sor: / 1. sor: @@
 A '''kiszáradás''' (lat. ''exsiccosis'') vagy '''dehidratáció''' nagy mennyiségű [[Folyadékvesztés|folyadék]]- és [[elektrolit]]vesztés, illetve elégtelen folyadékbevitel következtében kialakuló [[kórkép]]. Súlyossága a só- és vízvesztés mértékétől függ. Kezelésének célja a víz- és sóháztartás helyreállítása. Erre az ún. [[orális rehidráló por]]ból (ORF) készült vizes oldatokat használják.
-Ha az elveszített mennyiség eléri a testsúly két százalékt, fáradtság lép fel, teljesítményünk romlik. Ha a folyadékveszteség több, mint a testsúly öt százalékát jelenti, komoly fizikai rosszullét lép fel, szédülés, fejfájás, hányinger kerülgeti az embert, valamint bénító gyengeség és mentális zavartság.
+Ha az elveszített mennyiség eléri a testsúly két százalékát, fáradtság lép fel, teljesítményünk romlik. Ha a folyadékveszteség több, mint a testsúly öt százalékát jelenti, komoly fizikai rosszullét lép fel, szédülés, fejfájás, hányinger kerülgeti az embert, valamint bénító gyengeség és mentális zavartság.
 A [[szomjúság]] a [[víz]] hiányának szubjektív érzése. Bekövetkezik, amikor a [[vér]] víztartalma minimálisan a normális alá csökken, és ennek következtében a vér moláris koncentrációja és fehérjetartalma nő. Ilyenkor a [[köztiagy]] központjából ingerületek keletkeznek, amelyek az [[agykéreg]] működését is befolyásolják. A szomjúság az egész szervezet pszichotikus állapota, sokkal kínzóbb, mint az [[éhség]]érzet, és azonnali vízfelvételt követel. Erre azért van szükség, mert élelem nélkül hetekig, akár egy hónapig is életben marad az ember, folyadék nélkül viszont legfeljebb pár napig bírja, így a szervezet egyből jelzi, ha megbomlott az egyensúly. Tíz százalékos folyadékveszteség felett az izmok lebénulnak, a bőr összeaszik, a vizelés megszűnik vagy fájdalmassá válik, az áldozatot látomások kezdik gyötörni. Ha a vízveszteség eléri a testsúly 15%-át, a szomjazó meghal.