„Walter Simons” változatai közötti eltérés

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Laptörténet interaktív böngészése
[nem ellenőrzött változat][nem ellenőrzött változat]
← Régebbi szerkesztésÚjabb szerkesztés →
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
VizuálisWikiszöveges
Nincs szerkesztési összefoglaló
Nincs szerkesztési összefoglaló
22. sor: 22. sor:
}}
}}


''Walter Simons'' (Elberfeld, 1861. szeptember 24. - Potsdam, 1937. július 14.) német jogász és párton kívüli politikus. Miután külügyminiszterként részt vett a birodalmi kormányban, 1922-től 1929-ig a Reichsgericht, a német Birodalmi Törvényszék elnökeként szolgált. 1925-ben Friedrich Ebert halála után a birodalmi elnök funkcióját töltötte be ügyvezető államfőként.
'''Walter Simons''' (Elberfeld, 1861. szeptember 24. - Potsdam, 1937. július 14.) német jogász és párton kívüli politikus. Miután külügyminiszterként részt vett a birodalmi kormányban, 1922-től 1929-ig a Reichsgericht, a német Birodalmi Törvényszék elnökeként szolgált. 1925-ben Friedrich Ebert halála után a birodalmi elnök funkcióját töltötte be ügyvezető államfőként.


== Élete ==
== Élete ==

A lap 2021. március 31., 10:52-kori változata

Walter Simons
A Német Birodalom külügyminisztere
Weimari köztársaság
Hivatali idő
1920. június 25. – 1921. május 4.
KancellárKonstantin Fehrenbach
ElődAdolf Köster
UtódFriedrich Rosen
A Birodalmi Törvényszék elnöke
Weimari köztársaság
Hivatali idő
1922. október 16. – 1929. április 1.
ElődHeinrich Delbrück
UtódErwin Bumke
A Német Birodalom ügyvezető államfője
Weimari köztársaság
Hivatali idő
1925. március 12. – 1925. május 12.
ElődFriedrich Ebert
Hans Luther
UtódPaul von Hindenburg
Született1861. szeptember 24.[1][2][3]
Elberfeld[4]
Elhunyt1937. július 14. (75 évesen)[1][2][3]
Babelsberg
SírhelyWilmersdorfer Waldfriedhof Stahnsdorf
Foglalkozás
Iskolái
Vallásevangélikus kereszténység
DíjakAdlerschild des Deutschen Reiches (1931. szeptember 24.)
A Wikimédia Commons tartalmaz Walter Simons témájú médiaállományokat.

Walter Simons (Elberfeld, 1861. szeptember 24. - Potsdam, 1937. július 14.) német jogász és párton kívüli politikus. Miután külügyminiszterként részt vett a birodalmi kormányban, 1922-től 1929-ig a Reichsgericht, a német Birodalmi Törvényszék elnökeként szolgált. 1925-ben Friedrich Ebert halála után a birodalmi elnök funkcióját töltötte be ügyvezető államfőként.

Élete

Walter Simons Louis Simons (1831-1905) gyártulajdonos és neje Helene Kylmann (1842-?) fiaként született Elberfelden. Anyai ágról Gottlieb Kylmann üzletember és politikus unokája, Walter Kylmann építész unokaöccse. Apai ágról Friedrich Wilhelm Simons̠-Köhler (1802-1856) vállalkozó unokája, továbbá Ludwig Simons (1803-1870) igazságügyi miniszter rokona, Rudolf Sohm jogász tanítványa, hatással volt rá a humanizmus és a pietizmus.


Történelmi, filozófiai, jogi és közgazdaságtani tanulmányai után Straßburgban, Lipcsében és Bonnban kezdte meg jogi pályáját 1882-ben mint jogi gyakornok, és 1893-ban lett járásbíró Velbertben. A birodalmi igazságügyi hivatalban (1905), valamint a német külügyminisztériumban (1911) betöltött pozícióját követően Simons 1918. októberében a birodalmi kancellária vezetője volt. Mint olyan résztvett a bukaresti és a breszt-litowszki béke tárgyalásain. 1918. október 4.-én Miksa, badeni herceg megbizottjaként miniszteri igazgatóvá nevezte ki a birodalmi kancelláriában. Innen hirdette ki Simons 1918. november 9.-én II. Vilmos, német császár lemondását a trónról. Simons ezzel a kijelentésével akarta megelőzni a köztársaság kikiáltását, ami kudarccal végződött.


1919. decemberében a külügyminisztérium jogi részlegére került. Ezt követően a német versailles-i békedelegáció általános titkára, és visszalép, mivel elutasítja a versailles-i békét. 1919-ben és 1920-ban Simons a Német Ipari Szövetség vezetője.

1920, június 25.-től 1921. május 4.-ig Walter Simons a weimari köztársaság birodalmi külügyminisztere Fehrenbach kormányában, ami a Centrum Párt, DDP és DVP koalíciójaként alakult meg. Hans Mommsen történész a párton kívüli karrierjogász személyében azt a kísérletet látja, hogy a nehéz tárgyalásokat a győztes hatalmakkal belpolitikai szempontoktól távoltartsa. Ez csak részben sikerült. Simons Németországot képviselte a spa-i konferencián 1920. júniusában. Emellett ugyan a németeknek nem sikerült csökkenteni a győztes hatalmak jóvátételi követeléseit, de mindamellett javára írható, hogy a hozzá csatlakozó szakértő tanácsadóknak saját képviselője volt.

Művei

  • Christentum und Verbrechen, Leipzig 1925.
  • Religion und Recht (Vorlesungen gehalten an der Universität Uppsala), Berlin-Tempelhof 1936.
  • Kirchenvolk und Staatsvolk, Leipzig 1937 (= Leipziger rechtswissenschaftliche Studien, 100).

Irodalom

  • Hellmuth Auerbach: Simons, Walter, Richter. In: Wolfgang Benz und Hermann Graml (Hrsg.): Biographisches Lexikon zur Weimarer Republik. C.H. Beck Verlag, München 1988, S. 314 f.
  • Horst Gründer: Walter Simons als Staatsmann, Jurist und Kirchenpolitiker. Schmidt, Neustadt an der Aisch 1975 (= Bergische Forschungen, 13).
  • Ernst Rudolf Huber: Walter Simons 1861–1937. In: Wuppertaler Biographien. 9. Folge, Wuppertal 1970 (= Beiträge zur Geschichte und Heimatkunde des Wuppertals, 17), S. 61–79.

Hivatkozások

  1. ↑ a b Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 14.)
  2. ↑ a b SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  3. ↑ a b Roglo
  4. ↑ Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. december 10.)
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Walter_Simons&oldid=23730154”