Walter Simons

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Walter Simons
Bundesarchiv Bild 102-12279, Walter Simons.jpg
A Német Birodalom külügyminisztere
Weimari köztársaság
Hivatali idő
1920. június 25. 1921. május 4.
Kancellár Konstantin Fehrenbach
Előd Adolf Köster
Utód Friedrich Rosen
A Birodalmi Törvényszék elnöke
Weimari köztársaság
Hivatali idő
1922. október 16. 1929. április 1.
Előd Heinrich Delbrück
Utód Erwin Bumke
A Német Birodalom ügyvezető államfője
Weimari köztársaság
Hivatali idő
1925. március 12. 1925. május 12.
Előd Friedrich Ebert
Hans Luther
Utód Paul von Hindenburg

Született 1861. szeptember 24.[1][2][3]
Elberfeld[4]
Elhunyt1937. július 14. (75 évesen)[1][2][3]
Babelsberg
Sírhely Wilmersdorfer Waldfriedhof Stahnsdorf

Foglalkozás
Iskolái
Vallás evangélikus kereszténység

Díjak Adlerschild des Deutschen Reiches (1931. szeptember 24.)
A Wikimédia Commons tartalmaz Walter Simons témájú médiaállományokat.

Walter Simons (Elberfeld, 1861. szeptember 24.Potsdam, 1937. július 14.) német jogász és párton kívüli politikus. Miután külügyminiszterként részt vett a birodalmi kormányban, 1922-től 1929-ig a Reichsgericht, a német Birodalmi Törvényszék elnökeként szolgált. 1925-ben Friedrich Ebert halála után a birodalmi elnök funkcióját töltötte be ügyvezető államfőként.

Élete[szerkesztés]

Walter Simons Louis Simons (1831–1905) gyártulajdonos és neje Helene Kylmann (1842–?) fiaként született Elberfelden. Anyai ágról Gottlieb Kylmann üzletember és politikus unokája, Walter Kylmann építész unokaöccse. Apai ágról Friedrich Wilhelm Simons̠-Köhler (1802–1856) vállalkozó unokája, továbbá Ludwig Simons (1803–1870) igazságügyi miniszter rokona, Rudolf Sohm jogász tanítványa, hatással volt rá a humanizmus és a pietizmus.

Történelmi, filozófiai, jogi és közgazdaságtani tanulmányai után Straßburgban, Lipcsében és Bonnban kezdte meg jogi pályáját 1882-ben mint jogi gyakornok, és 1893-ban lett járásbíró Velbertben. A birodalmi igazságügyi hivatalban (1905), valamint a német külügyminisztériumban (1911) betöltött pozícióját követően Simons 1918. októberében a birodalmi kancellária vezetője volt. Mint olyan résztvett a bukaresti és a Breszt-litovszki béke tárgyalásain. 1918. október 4-én Miksa badeni herceg megbízottjaként miniszteri igazgatóvá nevezte ki a birodalmi kancelláriában. Innen hirdette ki Simons 1918. november 9-én II. Vilmos német császár lemondását a trónról. Simons ezzel a kijelentésével akarta megelőzni a köztársaság kikiáltását, ami kudarccal végződött.

1919 decemberében a külügyminisztérium jogi részlegére került. Ezt követően a német versailles-i békedelegáció általános titkára volt, majd visszalépett, mivel elutasította a versailles-i békét. 1919-ben és 1920-ban Simons a Német Ipari Szövetség vezetője volt.

1920, június 25-től 1921. május 4-ig Walter Simons a weimari köztársaság birodalmi külügyminisztere Fehrenbach kormányában, ami a Centrum Párt, DDP és DVP koalíciójaként alakult meg. Hans Mommsen történész a párton kívüli karrierjogász személyében azt a kísérletet látja, hogy a nehéz tárgyalásokat a győztes hatalmakkal belpolitikai szempontoktól távoltartsa. Ez csak részben sikerült. Simons Németországot képviselte a spa-i konferencián 1920. júniusában. Emellett ugyan a németeknek nem sikerült csökkenteni a győztes hatalmak jóvátételi követeléseit, de mindamellett javára írható, hogy a hozzá csatlakozó szakértő tanácsadóknak saját képviselője volt.

Művei[szerkesztés]

  • Christentum und Verbrechen, Leipzig 1925.
  • Religion und Recht (Vorlesungen gehalten an der Universität Uppsala), Berlin-Tempelhof 1936.
  • Kirchenvolk und Staatsvolk, Leipzig 1937 (= Leipziger rechtswissenschaftliche Studien, 100).

Irodalom[szerkesztés]

  • Hellmuth Auerbach: Simons, Walter, Richter. In: Wolfgang Benz und Hermann Graml (Hrsg.): Biographisches Lexikon zur Weimarer Republik. C.H. Beck Verlag, München 1988, S. 314 f.
  • Horst Gründer: Walter Simons als Staatsmann, Jurist und Kirchenpolitiker. Schmidt, Neustadt an der Aisch 1975 (= Bergische Forschungen, 13).
  • Ernst Rudolf Huber: Walter Simons 1861–1937. In: Wuppertaler Biographien. 9. Folge, Wuppertal 1970 (= Beiträge zur Geschichte und Heimatkunde des Wuppertals, 17), S. 61–79.

Hivatkozások[szerkesztés]

  1. a b Integrált katalógustár. (Hozzáférés: 2015. október 14.)
  2. a b SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  3. a b Roglo
  4. Integrált katalógustár. (Hozzáférés: 2014. december 10.)

Fordítás[szerkesztés]

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Walter Simons című német Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.