„Induló” változatai közötti eltérés
| [nem ellenőrzött változat] | [nem ellenőrzött változat] |
+ forrás |
átszerkesztés |
||
| 2. sor: | 2. sor: | ||
Az '''induló''' ([[német nyelv|németül]] Marsch, [[francia nyelv|franciául]] marche, [[olasz nyelv|olaszul]] marcia) az együttes lépés szabályozását szolgáló, legtöbbnyire párosütemű zenedarab. |
|||
| ⚫ | |||
== Története == |
|||
| ⚫ | Eredete a katonadalokban és a katonai kürt- és dobjelekben van. Tulajdonképen a katonai menetelést serkentő dallam. Ebből következik, hogy mindig élesen kihangsúlyozott ritmusa van. Indulóról már a régi rómaiaknál tudunk. Legrégibb nyomai a görög dráma bevonulási jeleneteiben találhatók. Fennmaradtak középkori indulók is. Az újkorban Nagy Frigyeséi a legnevezetesebbek. Berlioz szimfónikus feldolgozása világhírűvé tette a mi Rákóczi-indulónkat. Az indulóban rejlő lelkesítő és propagatív erőt a francia forradalom is kihasználta. Az induló a komolyzenében is szerepel: az átmeneti fokot az ú. n. intrádák, egy- egy ciklust kezdő vagy záró indulószerű darabok alkották. A nagy klasszikusok is sokszor használták az indulót, mint műformát; pl. [[Beethoven]] Eroicájában a lassú tétel, [[Chopin]] gyászindulója, [[Schubert]] indulói. Az induló ősidők óta minden egyházi vagy világi tömeges felvonulás, menetelés kísérőzenéje, mint ilyen, a táncdallal rokon. Stilizált formában számos zeneszerző használja hangszeres művében. <ref> Hungária zenei lexikon </ref> |
||
| ⚫ | |||
== Típusai == |
|||
| ⚫ | Időmértéke nem állandó: vannak lassú menetet szolgáló indulók (gyászinduló), vannak méltóságteljes felvonulásokat kisérő zenék, többnyire pontozott ritmusban (a 18. század operazenéjének egyik legfontosabb eleme) és a katonaság lépteit szabályozó gyorsabb indulók. Sok nemzetnek köztiszteletben tartott nemzeti indulója is van, ilyen a [[Rákóczi-induló]] is. A legtöbb ezrednek saját ezredindulója van <ref>Uj Idők Lexikona 13-14. </ref> A mai katonai-, gyász-, győzelmi-, roham-, stb. indulók kétszakaszos (triós) dalformák. |
||
== Források == |
== Források == |
||
A lap 2021. február 5., 15:38-kori változata
 |
Ez a szócikk/szakasz most épül, még dolgoznak az első verzión! |
Az induló (németül Marsch, franciául marche, olaszul marcia) az együttes lépés szabályozását szolgáló, legtöbbnyire párosütemű zenedarab.
Története
Eredete a katonadalokban és a katonai kürt- és dobjelekben van. Tulajdonképen a katonai menetelést serkentő dallam. Ebből következik, hogy mindig élesen kihangsúlyozott ritmusa van. Indulóról már a régi rómaiaknál tudunk. Legrégibb nyomai a görög dráma bevonulási jeleneteiben találhatók. Fennmaradtak középkori indulók is. Az újkorban Nagy Frigyeséi a legnevezetesebbek. Berlioz szimfónikus feldolgozása világhírűvé tette a mi Rákóczi-indulónkat. Az indulóban rejlő lelkesítő és propagatív erőt a francia forradalom is kihasználta. Az induló a komolyzenében is szerepel: az átmeneti fokot az ú. n. intrádák, egy- egy ciklust kezdő vagy záró indulószerű darabok alkották. A nagy klasszikusok is sokszor használták az indulót, mint műformát; pl. Beethoven Eroicájában a lassú tétel, Chopin gyászindulója, Schubert indulói. Az induló ősidők óta minden egyházi vagy világi tömeges felvonulás, menetelés kísérőzenéje, mint ilyen, a táncdallal rokon. Stilizált formában számos zeneszerző használja hangszeres művében. [1]
Típusai
Időmértéke nem állandó: vannak lassú menetet szolgáló indulók (gyászinduló), vannak méltóságteljes felvonulásokat kisérő zenék, többnyire pontozott ritmusban (a 18. század operazenéjének egyik legfontosabb eleme) és a katonaság lépteit szabályozó gyorsabb indulók. Sok nemzetnek köztiszteletben tartott nemzeti indulója is van, ilyen a Rákóczi-induló is. A legtöbb ezrednek saját ezredindulója van [2] A mai katonai-, gyász-, győzelmi-, roham-, stb. indulók kétszakaszos (triós) dalformák.
Források
- Lányi Viktor (szerk.): Hungária zenei lexikon (Budapest, 1945) 331. - 332. old.
- Uj Idők Lexikona 13-14. Herder - Kamcsatka (Budapest, 1939)