„Reichsmarineamt” változatai közötti eltérés
Reichsmarineamt Címke: HTML-sortörés |
(Nincs különbség)
|
A lap 2021. január 22., 15:30-kori változata
A Reichsmarineamt (Birodalmi Haditengerészeti Minisztérium / avagy Hivatal) a Német Császárság egyik birodalmi hatósága volt, mely 1889-ben a Kaiserliche Admiralitätből (Császári Admiralitásból) jött létre.
Felépítése
Vezetését egy államtitkár látta el. Immediáthatóságként (Immediatbehörde) közvetlenül a császár alá volt rendelve, így az államháztartási hozzájárulást leszámítva nem tartozott felelősséggel a Reichstag (birodalmi gyűlés) irányába. A miniszteri tanácsok államtitkár alá rendelt vezetői I-III. osztályú tanácsnokok voltak. A címeik a következők voltak: valódi titkos admiralitási tanácsnok, titkos admiralitás tanácsnok és valódo admiralitási tanácsnok.[m 1]
A személyi ügyeket a Haditengerészeti Kabinet vezetője intézte.[1] A Birodalmi Haditengerészeti Hivatal a Császári Haditengerészet minisztériumaként funkcionált. Az 1871-es alkotmány értelmébe a szárazföldi haderőt illetően a tartományok, míg a haditengerészetet illetően a birodalom volt az illetékes. Ennek megfelelően volt külön porosz, bajor, szász és württembergi hadsereg, haditengerészetből ellenben csak egy volt, a Császári Haditengerészet. Csak a haditengerészet és a gyarmati csapatok (Schutztruppe) voltak birodalmi hatóságok.
Feladatkörei
A Reichsmarineamt főként adminisztratív feladatokat látott el. Neki voltak alárendelve a danzigi, kieli és wilhelmshaveni császári hajógyárak, a haditengerészet oktatási intézményei és a hamburgi Német Tengerkutatási Intézet (Deutsche Seewarte). Információk nyilvánosságra hozatalára 1870 óta a Marineverordnungsblatt szolgált.[1] 1897-ben hozták létre a Reichsmarineamt hírügynökségét „N részleg” (Abt. N) jelöléssel. Ez az ügynökség információszerzéssel foglalkozott, továbbá a katonai és polgári hajózás iránt kellett felkeltenie a német lakosság érdeklődését.[2]
A Császári Haditengerészet operatív vezetését, mely közvetlenül a császár parancsnoksága alatt állt, a Haditengerészet Főparancsnoksága (Oberkommando der Marine, OKM), később a Nyílttengeri Flotta (Hochseeflotte) parancsnoka, az állomáshely-parancsnokságok és más önálló egységek (mint pl. a Kelet-ázsiai Hajóraj) végezték.
A Reichsmarineamt 1898-ban átvette a Kínától bérbe vett Kiautschou (Csingtao) kikötőjének igazgatását. (Más esetekben ezt a feladatot a Birodalmi Gyarmatügyi Hivatal (Reichskolonialamt) látta el.) A védnökségi terület (Schutzgebiet) élén kormányzóként egy tengerésztiszt állt. Háború idején a Reichsmarineamt feladata volt az elszenvedett veszteségek listájának kiadása.[m 2]
A háború után a Császári Haditengerészet megszűntével a Reichsmarineamt feladatait 1919. március 26-tól átmenetileg ismét az admiralitás (Admiralstab), majd 1920. szeptember 15-től a Haditengerészeti Parancsnokság (Marineleitung) vette át.
Épületei
A Reichsmarineamt Berlinben az előkelő Leipziger Platz 13 alatt, a Herrenhaus-zal szemben kapott egy szolgálati épületet, a tér északkeleti részén. A Voßstraße 24 cím alatt volt egy hátsó bejárata, ami az Oberkommando der Marine címe is volt egyben.
1911-től innen egy kilométerre nyugatra a Königin-Augusta-Straßén (1933-tól: Tirpitzufer, jelenleg Reichpietschufer), a Landwehr-csatorna legészakibb partszakaszán egy nagy, új építésű épületet kapott, amit „Bendlerblock” néven emlegettek és melybe a Reichsmarineamt és a haditengerészet több más Berlinben lévő intézménye 1914-től kezdődően beköltözött. 1926–1927-ben a Leipziger Straßeén lévő épületet elbontották, hogy a Wertheim áruház bővíthetősége érdekében.
A Reichsmarineamt ajtóit a Bundeswehr Hadtörténeti Múzeumában őrzik. A reprezentatív ajtó díszes domborművein tengerészmotívumok láthatók, mint például jelzőzászlók, távcső, horgony és búvár, hírközlési berendezések és harceszközök.
| A Reichsmarineamt államtitkárai (Haditengerészeti miniszterek) | |||
| Név | Hivatali idő kezdete | Hivatali idő vége | |
|---|---|---|---|
| Karl Eduard Heusner | 1889 | 1890 | |
| Friedrich von Hollmann | 1890 | 1897 | |
| Alfred von Tirpitz | 1897 | 1916 | |
| Eduard von Capelle | 1916 | 1918 | |
| Paul Behncke | 1918 | 1918 | |
| Ernst Karl August Klemens Ritter von Mann | 1918 | 1919 | |
| Maximilian Rogge[3] | 1919. január 9. | 1919. február 13. | |
Megjegyzések
- ↑ Az osztályok német megnevezése: Wirklicher Geheimer Admiralitätsrat, Geheimer Admiralitätsrat és Wirklicher Admiralitätsrat.
- ↑ És nyilván az ellenségnek okozott vélt/valós károk ismertetése is.
Jegyzetek
- ↑ a b Großkopff, von Brandenstein: Handbuch für den Verwaltungsdienst. 5. Auflage. Heymanns, Berlin 1912, 1. Band, 117. o.
- ↑ FliegerRevue, X, Nr. 44, 14. o.
- ↑ Az ügyek szemmel tartásával megbízva. – Gerhard Engel, Bärbel Holtz, Ingo Materna: Gross-Berliner Arbeiter- und Soldatenräte in der Revolution 1818/1919: Dokumente der Vollversammlungen und des Vollzugsrates: vom Ausbruch der Revolution bis zum 1. Reichsrätekongress. Berlin 1993, 114. o., Fn. 11
Fordítás
- Ez a szócikk részben vagy egészben a Reichsmarineamt című német Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Forrás
- Walther Hubatsch: Der Admiralstab und die obersten Marinebehörden in Deutschland, 1848-1945. Bernard & Graefe, Frankfurt am Main 1958.
Linkek
- Allerhöchster Erlaß, betreffend die Trennung des Oberkommandos der Marine von der Verwaltung derselben, 1889. március 30. (Hozzáférés: 2021. január 22.) (A Reichsmarineamt létrehozását tartalmazó rendelet német szövege; Wikisource)
- Reichskanzlei-3d.de – A Voßstraßén egykoron állt épület 3D-s animációja.