„Keleméri Mohos-tavak Természetvédelmi Terület” változatai közötti eltérés
| [nem ellenőrzött változat] | [nem ellenőrzött változat] |
forma |
Syp (vitalap | szerkesztései) kat |
||
| 14. sor: | 14. sor: | ||
</div> |
</div> |
||
[[Kategória:Természetvédelmi területek]] |
[[Kategória:Természetvédelmi területek]] |
||
[[Kategória:Magyarország tavai]] |
|||
A lap 2007. szeptember 6., 14:35-kori változata
A keleméri Mohos-tavak (Kismohos, Nagymohos) egyedülálló természeti látnivalók Magyarországon. Eredetük a jégkorszakra vezethető vissza. Az akkor kialakuló lefolyástalan területeken víz maradt vissza, amelyet idővel a növényzet elfoglalt. Jelenlegi formájában mintegy másfél méter vastagságban alkotja a tőzegmoha a szőnyegszerű növénytakarót. Magasabb szervezettségű növényfajok is megtelepdtek a tavakban, amelyek valójában ingólápok. A Nagymohos mintegy 320 m hosszan terjed ki ÉK-DNy-i irányban. Legnagyobb szélessége 110 méter, legkeskenyebb részén 40 méter. Jellemző növénytársulásai a tőzegmohás nádas, tőzegmohás fűzláp, és a dagadóláp.
A Kismohos Ny-K-i irányban húzódik mintegy 350 méter hosszúságban. Legnagyobb szélessége 55 méter, legszűkebb helyen 30 méter. Jellemző növénytársulásai a tőzegmohás nádas, átmeneti láp, dagadóláp és a nyáras.ű
A Mohos-tavak jelenleg természetvédelmi területnek számítanak (Országos Természetvédelmi Tanács, 1951).
A keleméri Mohos-tavakról összefüggő és részletes tanulmányt Dr.Zólyomi Bálint (1931) és Dr.Czenthe Botond (1983)[1] írt.
Forrás
- ↑ Dr.CZENTHE Botond: A keleméri Mohos-tavak cönológiai viszonyai (Botanikai Közlemény 72. kötet 1-2. füzet 1985)