„Belső mag” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Nincs szerkesztési összefoglaló |
|||
| 8. sor: | 8. sor: | ||
A belső magban uralkodó környezeti viszonyokról csak hipotézisek léteznek. Feltételezik, hogy a [[hőmérséklet]] 5000-7000 °C között alakul,<ref>http://tamop412a.ttk.pte.hu/files/kornyezettan9/www/out/html-chunks/ch02s04.html</ref><ref>http://www.ma.hu/vilagvege/171155/A_Fold_magja_forrobb_mint_hittuk</ref> míg a [[nyomás]] 330-360 GPa értékek között. A szilárd halmazállapotot azzal magyarázzák, hogy ilyen extrém nyomásviszonyok mellett a [[vas]] olvadáspontja rendkívül megnő. |
A belső magban uralkodó környezeti viszonyokról csak hipotézisek léteznek. Feltételezik, hogy a [[hőmérséklet]] 5000-7000 °C között alakul,<ref>http://tamop412a.ttk.pte.hu/files/kornyezettan9/www/out/html-chunks/ch02s04.html</ref><ref>http://www.ma.hu/vilagvege/171155/A_Fold_magja_forrobb_mint_hittuk</ref> míg a [[nyomás]] 330-360 GPa értékek között. A szilárd halmazállapotot azzal magyarázzák, hogy ilyen extrém nyomásviszonyok mellett a [[vas]] olvadáspontja rendkívül megnő. |
||
== Jegyzetek == |
|||
{{források}} |
|||
==Források== |
==Források== |
||
*Báldi Tamás: Általános földtan, egyetemi jegyzet, ELTE Budapest, 1997 |
*Báldi Tamás: Általános földtan, egyetemi jegyzet, ELTE Budapest, 1997 |
||
A lap 2017. június 6., 10:54-kori változata
A belső mag a Föld legbelsőbb, mintegy 1200 km sugarú része.
A földmag két részét (külső folyékony és belső szilárd öv) 1936-ban fedezte fel Inge Lehmann dán szeizmológus, a földrengéshullámok terjedését figyelve a Föld belsejében. Az őáltala felfedezett felületet, mely a két övet elválasztja mintegy 5000 km mélyen, Lehmann-felületnek nevezik.
A meteoritok és az őket alkotó kémiai elemek fizikai és vegyi tulajdonságainak tanulmányozásából azt feltételezik, hogy a belső magot elsősorban vas és nikkel alkotja.
A belső magban uralkodó környezeti viszonyokról csak hipotézisek léteznek. Feltételezik, hogy a hőmérséklet 5000-7000 °C között alakul,[1][2] míg a nyomás 330-360 GPa értékek között. A szilárd halmazállapotot azzal magyarázzák, hogy ilyen extrém nyomásviszonyok mellett a vas olvadáspontja rendkívül megnő.
Jegyzetek
Források
- Báldi Tamás: Általános földtan, egyetemi jegyzet, ELTE Budapest, 1997
- Borsy Zoltán: Általános természetföldrajz, Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest 1998 ISBN 963188928-9
