„Viola pomposa” változatai közötti eltérés
| [nem ellenőrzött változat] | [nem ellenőrzött változat] |
Nincs szerkesztési összefoglaló |
a Robot: Szomszédos írásjelek kurziválása |
||
| 9. sor: | 9. sor: | ||
Bachot egyébként szoros barátság fűzte [[Johann Christian Hoffmann]] ([[1683]]-[[1750]]) [[lipcse]]i udvari [[hangszerkészítő]]höz, akinek egy-két hangszere fennmaradt az utókor számára. Az alkotó amúgy láthatólag egy nagyobbfajta brácsából indult ki, de a kávát kb. 9 cm-esre növelte. A hangszer hosszúsága kb. 60 cm. |
Bachot egyébként szoros barátság fűzte [[Johann Christian Hoffmann]] ([[1683]]-[[1750]]) [[lipcse]]i udvari [[hangszerkészítő]]höz, akinek egy-két hangszere fennmaradt az utókor számára. Az alkotó amúgy láthatólag egy nagyobbfajta brácsából indult ki, de a kávát kb. 9 cm-esre növelte. A hangszer hosszúsága kb. 60 cm. |
||
[[Ernst Ludwig Gerber]] (1746-1819) [[1790]]-es ''Lexikon der Tonkünstler'' művének első kötetében a következőket írja: ''„ez a kényelmes hangszer lehetővé tette a játékosok számára, hogy a tervezett magas és gyors futamokat könnyebben szólaltathassa meg”'' |
[[Ernst Ludwig Gerber]] (1746-1819) [[1790]]-es ''Lexikon der Tonkünstler'' művének első kötetében a következőket írja: ''„ez a kényelmes hangszer lehetővé tette a játékosok számára, hogy a tervezett magas és gyors futamokat könnyebben szólaltathassa meg”.'' |
||
A hangszer [[1770]] körül teljesen kikerült a köztudatból. A régizenészek ma is ritkán játszanak rajta, a belga [[Sigiswald Kuijken]] [[2003]]-ban készíttetett egy „utángyártást”, amit Bach kantáták, ill. a [[Csellószvitek]] előadására használ. |
A hangszer [[1770]] körül teljesen kikerült a köztudatból. A régizenészek ma is ritkán játszanak rajta, a belga [[Sigiswald Kuijken]] [[2003]]-ban készíttetett egy „utángyártást”, amit Bach kantáták, ill. a [[Csellószvitek]] előadására használ. |
||
A lap 2007. július 2., 01:26-kori változata
A Viola pomposa – amely egy tenorfekvésű vonós hangszer – feltalálója Johann Nikolaus Forkel (1749-1818) Musikalischer Almanach für Deutschland auf das Jahr 1782 irománya szerint Johann Sebastian Bach. Szintén az előző forrás szerint a név is Bachtól ered.
A cikk még azt is állítja, hogy „úgy hangolják, mint a csellót, de felül egy húrral több van rajta, valamivel nagyobb a brácsánál, és pánttal rögzített olymódon, hogy a mell előtt karon tartható.”
Hangolása: C-G-d-a-é'
Bachot egyébként szoros barátság fűzte Johann Christian Hoffmann (1683-1750) lipcsei udvari hangszerkészítőhöz, akinek egy-két hangszere fennmaradt az utókor számára. Az alkotó amúgy láthatólag egy nagyobbfajta brácsából indult ki, de a kávát kb. 9 cm-esre növelte. A hangszer hosszúsága kb. 60 cm.
Ernst Ludwig Gerber (1746-1819) 1790-es Lexikon der Tonkünstler művének első kötetében a következőket írja: „ez a kényelmes hangszer lehetővé tette a játékosok számára, hogy a tervezett magas és gyors futamokat könnyebben szólaltathassa meg”.
A hangszer 1770 körül teljesen kikerült a köztudatból. A régizenészek ma is ritkán játszanak rajta, a belga Sigiswald Kuijken 2003-ban készíttetett egy „utángyártást”, amit Bach kantáták, ill. a Csellószvitek előadására használ.