„Vitorla” változatai közötti eltérés

Laptörténet interaktív böngészése

[nem ellenőrzött változat]

← Régebbi szerkesztés Újabb szerkesztés →

Tartalom törölve Tartalom hozzáadva

VizuálisWikiszöveges

Sorban

A lap 2014. január 5., 14:22-kori változata

A vitorla az árbochoz és/vagy a rudazat egyéb elemeihez (baum, gaffrúd, keresztrúd, vagy maga a hajótest) erősített és kifeszített, nagyfelületű, de viszonylag vékony anyagdarab, amely a szél erejének kiaknázásával a hajónak mozgási energiát kölcsönöz. A vitorlát klasszikusan vászonból, ma már szinte kizárólag műszálas vagy kompozit anyagokból készítik. Alakja a keresztvitorlázatú hajókon négyszög (trapéz), (egyes vitorlák esetében háromszög) manapság legtöbbször háromszög vagy csonka háromszög.

A mai vitorláshajók alapvitorlázatának (a nagy- és az orrvitorlának) legfőbb jellegzetessége, hogy szabásukból adódóan függőleges szárnyként is képesek viselkedni. A szárnyprofil két oldalán ébredő nyomáskülönbség miatt a vitorlán a szélirányra közel merőleges irányú felhajtóerő ébred. Ez a felhajtóerő teszi lehetővé, hogy a korszerű vitorlázatú hajó a látszólagos szélhez képest mintegy 30-45 fokban képes legyen haladni, azaz szél felé tudjon vitorlázni^[1]. A 20 század elejéig ezt a képességet a hajók csak nagyon korlátozottan voltak képesek kihasználni, a keresztvitorlázatú hajók a látszólagos szélhez képest legfeljebb 90 fokra tudtak haladni.

A vitorlák alakja szerint megkülönböztetnek:

vitorlafa-vitorlákat, melyek a vízszintesen fekvő fákra öltve, a szél irányához mért állásaikban a fékek által szabályozzák
rúdvitorlákat, melyek kifeszítése és szélnek tárása egy rézsút felfelé nyuló rúd által történik (ezek kisebb tengeri hajókon és csónakokon találhatók);
ágvitorlákat (alul szélesebbek, mint felül), melyeket az árbocok ágaihoz kötnek és a szarvkötelek által feszítenek;
tarcsvitorlákat, melyeket a tarcs köteleken csúszó kapcsokhoz öltenek.

Az ág-, rúd- és vitorlafa-vitorlák négyszögletesek, bár alakra nézve egymástól eltérők, míg a tarcsvitorlák háromszögletesek.

A főárboc előtt fekvő összes vitorlát elővitorláknak, az attól hátra fekvőket pedig hátsó vitorláknak, a tarcs- és ágvitorlákat együttesen élvitorláknak is nevezik. A vitorlákat csigakötelekkel (ejtők) húzzák fel, melyeket a fedélzeten kezelnek. Vitorlát fel- vagy lehúzni annyit jelent, mint azt a vitorlafához, ághoz erősíteni, kötni. Vitorlát feszíteni, tárni, zárni, bevonni, annyi mint azt a szél hatásának kitenni vagy ennek hatása alól elvonni, utóbbi esetben a vitorlát először a vonókötelekkel összevonják, azután a göngyölőkkel felgöngyölik és végül zsineggel a vitorlafán fekve összekötik. A vitorla fogásolása a vitorla felületnek kisebbítése.

Forrás

↑ Overschmidt, Heinz, Ramon Gliewe, Somlóvári László, Friedel Raymund.szerk.: Futász Dezső: Sporthajózás, 3. kiadás (magyar nyelven), Tudex Kiadó Kft., 45. o.. ISBN 963-8002-31-x (2003)

Bokor József (szerk.). A Pallas nagy lexikona. Arcanum: FolioNET (1893–1897, 1998.). ISBN 963 85923 2 X

[1] Overschmidt, Heinz, Ramon Gliewe, Somlóvári László, Friedel Raymund.szerk.: Futász Dezső: Sporthajózás, 3. kiadás (magyar nyelven), Tudex Kiadó Kft., 45. o.. ISBN 963-8002-31-x (2003)

[1]

@@ 1. sor: / 1. sor: @@
 {{pallas}}
 [[Fájl:Mast zelikvor.jpg|300px|jobbra|bélyegkép|Egy [[jacht]] vitorlái a fedélzetről nézve]]
-'''Vitorla''' a [[hajóárboc]]hoz vagy a vitorlafához erősített és kifeszített (tárt) kisebb-nagyobb felülettel bíró [[vászon]]darab, amely a szél erejének kiaknázásávak a hajónak mozgási energiát kölcsönöz. A vitorlát erős - akár műanyagszálból szőtt - vászonból készítik három- vagy négyszögalakban, széleit pedig egy kötélhez varrják-ragasztják. Ezt a kötelet szegélyzőnek nevezik éspedig helyének megfelelőleg alsó, felső vagy vitorlafa- és oldalszegélyző. A vitorlaszéleknek belső vágatát vitorlahajlatnak, alsó végeit szarvaknak, a felső végeket felső szarv vagy bütüknek hívják. Ezen elnevezésben csak a tarcsvitorláknál van némi eltérés.
+A '''vitorla''' az [[hajóárboc|árboc]]hoz és/vagy a rudazat egyéb elemeihez (baum, gaffrúd, keresztrúd, vagy maga a hajótest) erősített és kifeszített, nagyfelületű, de viszonylag vékony anyagdarab, amely a szél erejének kiaknázásával a hajónak mozgási energiát kölcsönöz. A vitorlát klasszikusan vászonból, ma már szinte kizárólag műszálas vagy kompozit anyagokból készítik. Alakja a keresztvitorlázatú hajókon négyszög (trapéz), (egyes vitorlák esetében háromszög) manapság legtöbbször háromszög vagy csonka háromszög.
+A mai vitorláshajók alapvitorlázatának (a nagy- és az orrvitorlának) legfőbb jellegzetessége, hogy szabásukból adódóan függőleges szárnyként is képesek viselkedni. A szárnyprofil két oldalán ébredő nyomáskülönbség miatt a vitorlán a szélirányra közel merőleges irányú felhajtóerő ébred. Ez a felhajtóerő teszi lehetővé, hogy a korszerű vitorlázatú hajó a látszólagos szélhez képest mintegy 30-45 fokban képes legyen haladni, azaz szél felé tudjon vitorlázni<ref>{{cite book| title    = Sporthajózás| edition  = 3. kiadás| language = magyar| id       = ISBN 963-8002-31-x| pages    = 45| last     = Overschmidt| first    = Heinz| coauthors= Ramon Gliewe, Somlóvári László, Friedel Raymund| editor   = Futász Dezső| year     = 2003| publisher= Tudex Kiadó Kft.}}</ref>. A 20 század elejéig ezt a képességet a hajók csak nagyon korlátozottan voltak képesek kihasználni, a keresztvitorlázatú hajók a látszólagos
+szélhez képest legfeljebb 90 fokra tudtak haladni.
 A vitorlák alakja szerint megkülönböztetnek:
@@ 15. sor: / 19. sor: @@
 ==Forrás==
+{{források}}
 * {{Forrásjelzés-Pallas}}