„SB alt 29” változatai közötti eltérés

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Nincs szerkesztési összefoglaló
Nincs szerkesztési összefoglaló
41. sor: 41. sor:
Az SB a mozdonyokat a [[Semmeringi vasút|Semmeringi Vasút]]on tesztelte és 1863-ban adta át öket a velencei hálózatra. Úgy tűnik, az SB nem volt elégedett a vizsgálati eredményekkel, mivel további mozdonyokat nem rendelt . Ezzel szemben az LVCI 1866-ban további nyolc (RM 4003-4010) ilyen gépet rendelt a Köchlin-nél, melyek közül a 4009 és 4010-es kéttengelyes szerkocsis volt. Újabb tíz, nagyon hasonló kéttengelyes szerkocsis mozdonyt épített a Köchlin az SFAI-nak (BM4011-4020). A kéttengelyes mozdonyok méretei a táblázatban zárójelben szerepelnek.
Az SB a mozdonyokat a [[Semmeringi vasút|Semmeringi Vasút]]on tesztelte és 1863-ban adta át öket a velencei hálózatra. Úgy tűnik, az SB nem volt elégedett a vizsgálati eredményekkel, mivel további mozdonyokat nem rendelt . Ezzel szemben az LVCI 1866-ban további nyolc (RM 4003-4010) ilyen gépet rendelt a Köchlin-nél, melyek közül a 4009 és 4010-es kéttengelyes szerkocsis volt. Újabb tíz, nagyon hasonló kéttengelyes szerkocsis mozdonyt épített a Köchlin az SFAI-nak (BM4011-4020). A kéttengelyes mozdonyok méretei a táblázatban zárójelben szerepelnek.


A mozdonyok négycsatrlós, belsőkeretes, [[Támasztószerkocsis mozdony|támasztószerkocsi]]s [[Beugniot–rendszer]]űek voltak. [[Edouard Beugniot]] ebben az időben a Köchlin gyár főmérnöke volt, és a mozdonyok jobb kanyarfutási teljesítményének elérése érdekében fejlesztette ki rendszerét. Az itt tárgyalt két mozdony megépítése elött Köchlin már szállított 1859-ben a [[Páris–Lyon-Mittelmeerbahn]]- nak (PLM) két ilyen gépet
A mozdonyok négycsatlós, belsőkeretes, [[Támasztószerkocsis mozdony|támasztószerkocsi]]s [[Beugniot–rendszer]]űek voltak. [[Edouard Beugniot]] ebben az időben a Köchlin gyár főmérnöke volt, és a mozdonyok jobb kanyarfutási teljesítményének elérése érdekében fejlesztette ki rendszerét. Az itt tárgyalt két mozdony megépítése előtt Köchlin már szállított 1859-ben a [[Páris–Lyon-Mittelmeerbahn]]- nak (PLM) két ilyen gépet


Az LVCI-től a tíz mozdony a Rete Mediterranea-hoz került ahol valamennyit hagyományos négycsdatlósra építettek át. Hogy az SB eredetű mozdonyokat is átépítették volna, arra nincs adat. Egyébként is ezok már nem voltak az 1905-ben az FS-hez átkerülők között.
Az LVCI-től a tíz mozdony a Rete Mediterranea-hoz került ahol valamennyit hagyományos négycsatlósra építettek át. Hogy az SB eredetű mozdonyokat is átépítették volna, arra nincs adat. Egyébként is ezek már nem voltak az 1905-ben az FS-hez átkerülők között.





A lap 2014. január 3., 13:41-kori változata

SB alt 29
SB alt 29
Pályaszám
SB 29 902–903
LVCI 205–206
LVCI 501–502
SFAI 1001–1002
SFAI 1201–1202
RM 4001–4020
Általános adatok
GyártóAndré Koechlin & Cie
Gyártásban1861
Darabszám2 db
Műszaki adatok
Nyomtávolság1435 mm
Hajtókerék-átmérő1210 mm
Ütközők közötti hossz14.447 (13.728) mm mm
Magasság4200 mm
Teljes tengelytávolság4025 mm
Üres tömeg48650 kg t
Szolgálati tömeg51000 kg t
Gőzvontatás
JellegD3 n2st
Tengelytávolság szerkocsival10.075 (9.575) mm
Hengerek
Száma2
Átmérője560 mm
Dugattyú lökethossza630 mm
Gőznyomás8 at
Tűzcsövek
Száma216
Hossza5183 mm
Rostélyfelület2,4 m²
Sugárzó fűtőfelület7,74 m²
Csőfűtőfelület157,85 m²
Forrfelület169,55 m²
Gépezeti vonóerő7300 kg
Vezérmű rendszereStephenson
Szerkocsi
Szolgálati tömege23,25 (19,86) t
Vízkészlet7 m³
Tüzelőanyag-készlet3 t
SablonWikidataSegítség

Az SB alt 294 egy szerkocsis gőzmozdonysorozat volt a Déli Vasútnál (németül: Südbahngeselschaft, SB), mely egy osztrák-magyar magánvasút-társaság volt.

A két mozdony neve L'Appenninek és Le Rubicon volt.. Ezek a nevek arra utalnak, hogy a mozdonyokat eredetileg az LVCI rendelte a Köchlin-nél a Bologna-Firenze vonalra, de az SB vette át őket. A Bologna-Firenze vonal az Appennineken vezet át.

Az SB a mozdonyokat a Semmeringi Vasúton tesztelte és 1863-ban adta át öket a velencei hálózatra. Úgy tűnik, az SB nem volt elégedett a vizsgálati eredményekkel, mivel további mozdonyokat nem rendelt . Ezzel szemben az LVCI 1866-ban további nyolc (RM 4003-4010) ilyen gépet rendelt a Köchlin-nél, melyek közül a 4009 és 4010-es kéttengelyes szerkocsis volt. Újabb tíz, nagyon hasonló kéttengelyes szerkocsis mozdonyt épített a Köchlin az SFAI-nak (BM4011-4020). A kéttengelyes mozdonyok méretei a táblázatban zárójelben szerepelnek.

A mozdonyok négycsatlós, belsőkeretes, támasztószerkocsis Beugniot–rendszerűek voltak. Edouard Beugniot ebben az időben a Köchlin gyár főmérnöke volt, és a mozdonyok jobb kanyarfutási teljesítményének elérése érdekében fejlesztette ki rendszerét. Az itt tárgyalt két mozdony megépítése előtt Köchlin már szállított 1859-ben a Páris–Lyon-Mittelmeerbahn- nak (PLM) két ilyen gépet

Az LVCI-től a tíz mozdony a Rete Mediterranea-hoz került ahol valamennyit hagyományos négycsatlósra építettek át. Hogy az SB eredetű mozdonyokat is átépítették volna, arra nincs adat. Egyébként is ezek már nem voltak az 1905-ben az FS-hez átkerülők között.


Fordítás

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a SB alt 29 című német Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.Az eredeti cikk forrásai szintén ott találhatóak.

Külső hivatkozások

Sablon:Osztrák–Magyar Monarchia mozdonyai