Lidércfény

Lidércfény imitációja

A lidércfény (bolygótűz, ignes faturi) olyan jelenség, amely a mocsárgáz égéséből adódik. A mocsárgáz jelentős mennyiségű metángázt tartalmazó gázelegy, amely rothadó növényi anyagokból keletkezik. Gyakran öngyulladó foszfor-hidrogén is van benne, így a keletkező metán is meggyullad: ez a lidércfény, mely a mocsár felett halvány kék fénnyel imbolyog.

Sokáig úgy vélték, hogy a lidércfény a meggyulladt mocsárgáz, főképp metán lángjának lobogása. A mocsarak és lápok iszapjában végbemenő biológiai folyamatok rendszeres, és tudományos vizsgálata ezt a föltevést nem igazolta. A metán meggyuladásához szükséges viszonylag nagy hőmérséklet a természetben közönséges körülmények között - a villámcsapásokat leszámítva - nem fordul elő. De ellene mondott ennek a feltételezésnek az is, hogy a lidércfény nem gyújtja meg a környezetében lévő gyulékony anyagokat, s az, hogy akik a kezüket a fényfelhőcskébe tartották, nem éreztek meleget. A jelenség tehát nem hőtermelő égés, hanem csak fényjelenség.

A lidércfény a nép hiedelme szerint valakinek a holtteste, vagy valamilyen állati tetem felett imbolyog. Az ilyen helyeken a talaj foszfortartalma megnő, aminek oka egyrészt a szerves foszforvegyületek bomlása, másrészt az, hogy a csontok mészfoszfát tartalma a talajban, illetve iszapban végbemenő talajélettani folyamatok eredményekép "feltáródik": oldhatóvá válik. Ha ugyanis a szerves anyag levegőtlen körülmények között bomlik el, savakat hoz létre, és az így keletkező savak hatására a mészfoszfátból vízben oldódó foszforsav (H2PO4) képződik.

Az iszapban, ahol nincsen vagy csak nagyon kevés az oxigén, némely baktérium olyan vegyületeket (például a foszfátot) használ oxigénforrásnak, amelyekből az oxigént el tudja vonni. Amikor a foszfátokból az imént említett baktériumok elvonják az oxigént, a foszforsavból foszforhidrogén gáz (PH3) keletkezik.

Az igy keletkezett foszforhidrogén a vízben csak nagyon kis mértékben oldódik, fölfelé törekszik, és a levegőbe távozik. A levegővel való érintkezéskor fényjelenség kiséretében oxidálodik.

A lidércfény a néprajzban

A magyar népi hitvilág fényjelenségek formájában megjelenő, egymással rokon természetfeletti lényeinek gyűjtőfogalma.

A skandináv területek, illetve egyes észt és litván legendák szerint a lidércfény azt a helyet jelölte, ahol a víz, vagy a föld mélyén kincs rejtőzik, amelyet csak akkor lehet megtalálni, ha a fény világít. Sok esetben azonban csak a fény maga nem volt elegendő a kincs kiásásához, hanem egyéb mágikus eszközökre is szükség volt hozzá. A finn regék úgy tartják, hogy kora ősszel érdemes a lidércfény és az általa őrzött kincs után kutatni.

Forrás

• Dr. Kedves Éva - Horváth Balázs - Péntek Lászlóné: Szerves kémiai ismeretek (tankönyv)