„Friedrich Krasser” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
a Bot: 1 interwiki link migrálva a Wikidata d:q1003955 adatába |
|||
| 28. sor: | 28. sor: | ||
[[Kategória:1818-ban született személyek]] |
[[Kategória:1818-ban született személyek]] |
||
[[Kategória:1893-ban elhunyt személyek]] |
[[Kategória:1893-ban elhunyt személyek]] |
||
[[ro:Friedrich Krasser]] |
|||
A lap 2013. március 9., 22:28-kori változata
Friedrich Krasser (Szászsebes, 1818. április 28. – Nagyszeben, 1893. február 16.) erdélyi szász orvos, költő.
Élete
Atyja pékmester volt. A nagyszebeni gimnáziumban után a bécsi egyetemre ment, ahol 1844-ben szerzett orvosi diplomát. Párizsban tanult tovább; itt megismerkedett a szocialista tanokkal. 1846-ban sebészi oklevelet is nyert; mint gyakorló orvos Nagyszebenben telepedett le. 1848-ban Romániába költözött; 1850-ben azonban ismét visszatért Nagyszebenbe. 1869-ben Nápolyban részt vett a szocialisták által december 12-ére összehívott békekongresszuson.
Művészetében az orvosi gyakorlatban szerzett tapasztalatai és szociális érzékenysége tükröződnek. Egyaránt fellépett a katolikus dogmák és az agresszív magyarosítás ellen. Egyes versei pl. az Anti-Syllabus névtelenül jelentek meg, majd röpiratokon világszerte több nyelven terjesztették. Hasonlóan terjedtek a Ceterum censeo, Das Glas und die Bibel, Marseillaise des Christentums, Freie Schulen és Enzyklika című versei is.[1]
A technika és a tudomány lelkes híveként 1869 nyarán kijelentette: „100 év múlva emberek repülnek a Holdra. Unokáink még élni fognak akkor.” Száz évvel ezután Krasser unokája, Hermann Oberth meghívottként jelen volt a Cape Canaveralon az Apollo–11 holdraszállásakor.[2][3]
Művei
- De coxalgia. Dissertatio inaugurualis. Vindobonae, 1844.
- Offenes Visir. Zeitgedichte. Hamburg, 1869. (Ism. Hermannstädter Zeitung 39. sz.).
- Der Freidenker-Kongress in Neapel. Hermannstadt, 1870.
Jegyzetek
- ↑ Michael Kroner: Dichterischer Protest gegen den 'Syllabus' des selig gesprochenen Papstes Pius IX. Siebenbürgische Zeitung, (2000. október 23.)
- ↑ Vasile Surcel: “Ucenicul” lui Jules Verne (Jules Verne "inasa") (román nyelven). (Hozzáférés: 2008. november 16.)
- ↑ Petrina Calabalic: Părintele rachetelor (A rakéták atyja) (román nyelven). (Hozzáférés: 2008. november 16.)
Források
- Cziráki Zsuzsanna: Az erdélyi szászok története: Erdélyi szász irodalomtörténet. Kozármisleny: Imedias. 2006. ISBN 963 87195 08
- Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái VII. (Köberich–Loysch). Budapest: Hornyánszky. 1900.
.svg){kind=small}