Plágium

Plágiumnak vagy plagizálásnak nevezik azt a cselekedetet, ha valaki egy másik ember (az eredeti szerző) munkáját saját publikált munkájában hivatkozás, forrás megjelölés és/vagy szerzői engedély nélkül felhasználja, azt sajátjaként tünteti fel, és ezzel az eredeti szerző jogait sérti. A szó eredete a latin plagiare, ami azt jelenti, hogy "gyermeket vagy rabszolgát rabolni", a plagiarius jelentése emberrabló, lélekkufár.

A plágium fogalmát különböző értelemben használják. Egyesek szerint a plágium nem jár feltétlenül szerzői jog megsértésével (pl. diplomamunkában hivatkozás nélküli idézés olyan műből, aminek a védelmi ideje lejárt, tehát közkincs), és a szerzői jog megsértése sem feltétlenül plágium (pl. jogvédett műből az idézést meghaladó mértékű felhasználás forrásmegjelöléssel).^[forrás?]

A szó eredete

• A szerzői jog bitorlóit már az ókorban is megvetették. Az i. e. 1. században élt Martialis olyan gyermekhez hasonlította versét, amely gyermekrabló, plagiarius kezébe került. Az irodalomban a plágium kifejezés a 18. században terjedt el.

Története

Régebben főleg irodalmi művek és zeneművek vonatkozásában merült fel, és voltak belőle híres plágiumbotrányok vagy ügyek. Manapság az internet adta lehetőségek a plagizálást a mindennapok gyakori eseményévé tették, hiszen számtalan lehetőség van mások írásainak feltűnés nélküli átvételére, amely törvénytelen eszközzel főleg a különböző oktatási intézmények nem szorgalmas, de találékony diákjai élnek.

Ezért számos oktatási intézmény irányelvekben foglal állást arról, hogy mit szabad és mit nem szabad mások írásaiból átvenni, illetve mi a helyes módja mások szellemi termékei beépítésének, felhasználásának.

A plagizálás olyan kiterjedt mértékben folyik világszerte, hogy jelentős perek is zajlanak ebben a témában, sőt szoftvereszközök is születtek a plágium felderítésére, kinyomozására. Ezt a tevékenységet plágium keresésnek nevezik. Több szoftver is létezik a piacon, az egyik neves termék az iskolán kívüli oktatással igen széles értelemben foglalkozó Thomson Corporation cég munkája.

Az Iliasz-pör

A magyar irodalom történetében az első plágiumper az ún. Iliasz-pör volt. Kazinczy szerette volna, ha valaki lefordítja magyarra az Iliaszt. Egy Vályi Nagy Ferenc nevű tanító ezt meg is tette. Kazinczy elküldte neki Kölcsey Iliasz-fordításának egyes részeit is, és az ezekből összerakott művet adta ki a saját nevén. Kölcsey ezen felháborodott, de Kazinczy nem értette az okát: ő úgy vélte, mindegy, ki fordította: a szerző Homérosz.

Lásd még

• Szerzői jog
• Szellemi alkotások joga
• Közkincs
• Schmitt Pál plágiumügye
• Semjén Zsolt plágiumügye

Külső hivatkozások

• http://www.plagiarism.org/
• Copyscape, a plágium kereső – Weblabor.hu, 2004. december 20.
• KOPI Online Plágiumkereső és Információs Portál
• A plágium sem érhet az égig – Metazin, 2012. február 11.
• Hol kezdődik a plágium? - Metazin, 2012. január 14.
• Harc az egyetemi plágium ellen – Metazin, 2009. február 20.
• Plagizátorok reszkessetek! – Metazin, 2007. február 9.
• Elte