A cigánybáró (daljáték)

A cigánybáró (Der Zigeunerbaron)
operett
A cigánybáró plakátja
Eredeti nyelv	német
Alapmű	Jókai Mór Sáffi című novellája
Zene	Ifj. Johann Strauss
Librettó	Schnitzer Ignác
Szövegkönyv	Ignaz Schnitzer
Főbb bemutatók	1885 – Theater an der Wien
IBDB
A Wikimédia Commons tartalmaz A cigánybáró témájú médiaállományokat.

A cigánybáró Johann Strauss daljátéka három felvonásban, öt képben. Szövegét Ignaz Schnitzler írta Jókai Mór novellája nyomán.

A mű keletkezése

Johann Strauss 1882. novemberben Magyarországon járt: Pesten vezényelt, és egy magyar dalegyveleggel szórakoztatta a társaságot. A következő év februárjában Liszt Ferenc is arra biztatta, hogy írjon magyar témájú színpadi művet. Találkozott Jókaival, aki Szaffi című novelláját ajánlotta fel erre a célra. Strauss magával vitte a művet, lefordíttatta németre, és Ignaz Schnitzert, az ügyes színházi szakembert bízta meg a librettó elkészítésével. Staruss azonban más irányú elfoglaltságai miatt azonnal nem tudott foglalkozni vele, és csak 1885 októberében, nem sokkal a premier előtt fejezte be.

Az operettet 1885. október 24-én mutatták be Bécsben, a Theater an der Wienben, és nagy sikert hozott, egymás után 87 előadást ért meg. Még Strauss életében 140 színházban mutatták be, köztük – pár hónappal az ősbemutató után – a pesti Népszínházban is.

A kor és környezet

A cigánybáró – a színlap tanúsága szerint – a 18. században játszódik, tehát abban az időben, mikor Magyarország megszabadul ugyan a török rablógazdálkodástól, de cserébe az osztrák rablósereget kapja, mely föléli, elpusztítja azt is, amit a basák, bégek, agák még meghagytak…

Jókai a történelmi hátteret jelképnek használja csupán. A hazatérő ifjú Barinkay félreérthetetlenül a szabadságharc hazatérő emigránsaira utal. Míg a szabadságharc külföldre menekült hősei ezer nyomorúsággal, megaláztatással és veszedelemmel küzdöttek, az itthon maradt „császárhű” elemek szépen beültek birtokaikba, a kúriákba, a zsíros állásokba, megkaparintva azokat a javakat is, amiket az emigránsok gazdátlanul hagytak.

Mikor az ifjú Barinkay híres áriájában elmondja, hogy hányféle mesterséggel próbálkozott bujdosása során, a kortársak ráismertek a 48 után világgá széledő politikai menekültek sorsára. Ők is végigpróbálták a mesterségek valamennyi válfaját.

Élő figura Zsupán alakja is. Ez a hangoskodó, ravasz, alattomos, pénzvágyó kupec nem először szerepel Jókai műveiben. Zsupán édestestvérei elevenednek meg: mohó, harácsoló polgárok, a késve kialakuló magyar kapitalizmus figurái.

Így fonódik össze Jókai költészetében a jelen és a néhány ecsetvonással felvázolt múlt, a török hódoltság kora és az 1867-es kiegyezési időszak, így forr össze a történelem és mesemondás, valóság és képzelet, hogy azt az ezeregyéjbeli tündérvilágot formálja ki, mely Jókai életművét a romantikus irodalom nagyszerű alkotásává teszi.

Szereplők

• Zsupán Kálmán (bariton)
• Arzéna (szoprán)
• Mirabella (mezzoszoprán)
• Ottokár (tenor)
• Gróf Carnero (bariton)
• Czipra (alt)
• Szaffi (szoprán)
• Barinkay Sándor (tenor)
• Gábor diák (bariton)
• Hírnök
• Kancellár
• Zsiga, Zsupán szolgája
• Suszter
• cigányok, parasztok, katonák

Külső hivatkozások

• Matthew Boyden: Az opera kézikönyve. Park Könyvkiadó, Budapest, 2009. 286–287. o.
• Olvasónapló – Johann Strauss: A cigánybáró