„André Chénier” változatai közötti eltérés

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Laptörténet interaktív böngészése
[nem ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
← Régebbi szerkesztésÚjabb szerkesztés →
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
VizuálisWikiszöveges
Nincs szerkesztési összefoglaló
kieg.
2. sor: 2. sor:
'''André Marie Chénier''' ([[Konstantinápoly]], [[1762]]. [[október 30.]] – [[Párizs]], [[1794]]. [[július 25.]]) francia költő, [[Marie-Joseph Chénier]] bátyja.
'''André Marie Chénier''' ([[Konstantinápoly]], [[1762]]. [[október 30.]] – [[Párizs]], [[1794]]. [[július 25.]]) francia költő, [[Marie-Joseph Chénier]] bátyja.


==Élete==
== Élete ==

Apja Konstantinápolyban dolgozott mint főkonzul, anyja szépségben és szellemben gazdag görög nő volt. Chénier [[Franciaország]]ba kerülve, 1781-ben mint ''Cadet Gentilhomme'' egy strasburgi ezredbe lépett, de betegeskedése miatt csakhamar otthagyta a katonaságot. 1785-től kezdve 3 évig [[Párizs]]ban lakott. Ebben az időben szenvedélyes szerelemre gyúlt Madame de Bonneuil iránt, akit Camilla néven több versében megénekelt. 1787-ben De La Luzerne-t mint követségi titkár [[London]]ba követte, de a forradalom kitörtével visszatért Párizsba. Eddig szenzuális bukolikus és elégikus költő volt, aki [[Tibullus]]-t, [[Propertius]]-t és [[Theokritos]]-t utánozta, most azonban költői szelleme nagyszerű lendületet vett. Természetfilozófiai versekbe kezdett, úgy mint a ''Hermés és L' Amérique''-be, de belőlük csak töredékek maradtak fenn, mert gátolta a politika azok befejezésében. Nem sokkal a rémuralom előtt Chénier hevesen megtámadta a jakobinusokat a ''Journal de Paris''-ban és emiatt sokáig haragban volt testvérével, [[Marie-Joseph Chénier|Marie-Joseph]]-fel is. A [[XVI. Lajos francia király|XVI. Lajos]] elleni per annyira felizgatta, hogy szándéka volt a nemzetgyűlés előtt a király védőjeként fellépni, és mikor a halálos ítéletet meghozták, egy levelet írt, amelyben Lajos a nép ítéletére hivatkozik. [[Marat]] meggyilkolása után Chénier megénekelte [[Charlotte Corday]]-t. Minthogy a király halála után Párizst kerülnie kellett, testvére [[Versailles]]-ban szerzett neki menedéket. Itt írta utolsó költeményeit, melyek Fanny-hoz (Madame Lecoulteux) intézve, tele vannak a legmélyebb fájdalommal és nemes szerelemmel. A kísérlete, hogy megmentsen egy asszonyt aki ellen az elfogatóparancs volt kiadva, azt eredményezte, hogy őt magát fogták el. Fogságában St.-Lazare-ban átnézte kéziratait és ott írta legszebb költeményeit: ''La jeune captive'' (Coigny kisasszonyhoz) és ''Derniers vers d'un poete'' («Comme un dernier rayon») stb. Mint a nép ellenségét, halálra ítélték és kivégezték.
Apja Konstantinápolyban dolgozott mint főkonzul, anyja szépségben és szellemben gazdag görög nő volt. Chénier [[Franciaország]]ba kerülve, 1781-ben mint ''Cadet Gentilhomme'' egy strasburgi ezredbe lépett, de betegeskedése miatt csakhamar otthagyta a katonaságot. 1785-től kezdve 3 évig [[Párizs]]ban lakott. Ebben az időben szenvedélyes szerelemre gyúlt Madame de Bonneuil iránt, akit Camilla néven több versében megénekelt. 1787-ben De La Luzerne-t mint követségi titkár [[London]]ba követte, de a forradalom kitörtével visszatért Párizsba. Eddig szenzuális bukolikus és elégikus költő volt, aki [[Tibullus]]-t, [[Propertius]]-t és [[Theokritos]]-t utánozta, most azonban költői szelleme nagyszerű lendületet vett. Természetfilozófiai versekbe kezdett, úgy mint a ''Hermés és L' Amérique''-be, de belőlük csak töredékek maradtak fenn, mert gátolta a politika azok befejezésében. Nem sokkal a rémuralom előtt Chénier hevesen megtámadta a jakobinusokat a ''Journal de Paris''-ban és emiatt sokáig haragban volt testvérével, [[Marie-Joseph Chénier|Marie-Joseph]]-fel is. A [[XVI. Lajos francia király|XVI. Lajos]] elleni per annyira felizgatta, hogy szándéka volt a nemzetgyűlés előtt a király védőjeként fellépni, és mikor a halálos ítéletet meghozták, egy levelet írt, amelyben Lajos a nép ítéletére hivatkozik. [[Marat]] meggyilkolása után Chénier megénekelte [[Charlotte Corday]]-t. Minthogy a király halála után Párizst kerülnie kellett, testvére [[Versailles]]-ban szerzett neki menedéket. Itt írta utolsó költeményeit, melyek Fanny-hoz (Madame Lecoulteux) intézve, tele vannak a legmélyebb fájdalommal és nemes szerelemmel. A kísérlete, hogy megmentsen egy asszonyt aki ellen az elfogatóparancs volt kiadva, azt eredményezte, hogy őt magát fogták el. Fogságában St.-Lazare-ban átnézte kéziratait és ott írta legszebb költeményeit: ''La jeune captive'' (Coigny kisasszonyhoz) és ''Derniers vers d'un poete'' («Comme un dernier rayon») stb. Mint a nép ellenségét, halálra ítélték és kivégezték.


Egy francia költő sem közelítette meg a görög költészet szellemét annyíra, mint Chénier. Első verseiben attikai kedvességgel nemes egyszerűség és egészséges érzékiség egyesülnek. Életében csak két költeménye jelent meg nyomtatásban: ''Jeu de paume'' és egy himnusz a felkelő svájciakhoz. Latouche által kiadott költői hagyatéka csak 1819-ben keltett rendkívüli lelkesedést. Összes költeményeit csak 1814-ben adta ki Gabriel Cheniér és kritikai jegyzetekkel 1862, 1872, 1882-ben Becq de Fouquieres.
Egy francia költő sem közelítette meg a görög költészet szellemét annyíra, mint Chénier. Első verseiben attikai kedvességgel nemes egyszerűség és egészséges érzékiség egyesülnek. Életében csak két költeménye jelent meg nyomtatásban: ''Jeu de paume'' és egy himnusz a felkelő svájciakhoz. Latouche által kiadott költői hagyatéka csak 1819-ben keltett rendkívüli lelkesedést. Összes költeményeit csak 1814-ben adta ki Gabriel Cheniér és kritikai jegyzetekkel 1862, 1872, 1882-ben Becq de Fouquieres.


==Forrás==
== Források ==
⚫
* {{Forrásjelzés-Pallas}}
* {{cite web
|url=http://allpoetry.com/Andre_Marie_de_Chenier
|title=Andre Marie de Chenier
|publisher=allpoetry.com
|language=angol
|accessdate=2012-11-01
}}


== További információk ==
⚫
* {{Forrásjelzés-Pallas}}
* {{cite web
|url=http://www.gutenberg.org/ebooks/17899
|title=Poésies choisies de André Chénier by André Chénier
|publisher=gutenberg.org
|language=angol
|accessdate=2012-11-01
}}
* {{cite web
|url=http://maurras.net/textes/79.html
|title=André Chénier
|publisher=maurras.net
|language=francia
|accessdate=2012-11-01
}}


[[Kategória:Francia költők]]
[[Kategória:Francia költők]]

A lap 2012. november 1., 17:27-kori változata

André Chénier

André Marie Chénier (Konstantinápoly, 1762. október 30. – Párizs, 1794. július 25.) francia költő, Marie-Joseph Chénier bátyja.

Élete

Apja Konstantinápolyban dolgozott mint főkonzul, anyja szépségben és szellemben gazdag görög nő volt. Chénier Franciaországba kerülve, 1781-ben mint Cadet Gentilhomme egy strasburgi ezredbe lépett, de betegeskedése miatt csakhamar otthagyta a katonaságot. 1785-től kezdve 3 évig Párizsban lakott. Ebben az időben szenvedélyes szerelemre gyúlt Madame de Bonneuil iránt, akit Camilla néven több versében megénekelt. 1787-ben De La Luzerne-t mint követségi titkár Londonba követte, de a forradalom kitörtével visszatért Párizsba. Eddig szenzuális bukolikus és elégikus költő volt, aki Tibullus-t, Propertius-t és Theokritos-t utánozta, most azonban költői szelleme nagyszerű lendületet vett. Természetfilozófiai versekbe kezdett, úgy mint a Hermés és L' Amérique-be, de belőlük csak töredékek maradtak fenn, mert gátolta a politika azok befejezésében. Nem sokkal a rémuralom előtt Chénier hevesen megtámadta a jakobinusokat a Journal de Paris-ban és emiatt sokáig haragban volt testvérével, Marie-Joseph-fel is. A XVI. Lajos elleni per annyira felizgatta, hogy szándéka volt a nemzetgyűlés előtt a király védőjeként fellépni, és mikor a halálos ítéletet meghozták, egy levelet írt, amelyben Lajos a nép ítéletére hivatkozik. Marat meggyilkolása után Chénier megénekelte Charlotte Corday-t. Minthogy a király halála után Párizst kerülnie kellett, testvére Versailles-ban szerzett neki menedéket. Itt írta utolsó költeményeit, melyek Fanny-hoz (Madame Lecoulteux) intézve, tele vannak a legmélyebb fájdalommal és nemes szerelemmel. A kísérlete, hogy megmentsen egy asszonyt aki ellen az elfogatóparancs volt kiadva, azt eredményezte, hogy őt magát fogták el. Fogságában St.-Lazare-ban átnézte kéziratait és ott írta legszebb költeményeit: La jeune captive (Coigny kisasszonyhoz) és Derniers vers d'un poete («Comme un dernier rayon») stb. Mint a nép ellenségét, halálra ítélték és kivégezték.

Egy francia költő sem közelítette meg a görög költészet szellemét annyíra, mint Chénier. Első verseiben attikai kedvességgel nemes egyszerűség és egészséges érzékiség egyesülnek. Életében csak két költeménye jelent meg nyomtatásban: Jeu de paume és egy himnusz a felkelő svájciakhoz. Latouche által kiadott költői hagyatéka csak 1819-ben keltett rendkívüli lelkesedést. Összes költeményeit csak 1814-ben adta ki Gabriel Cheniér és kritikai jegyzetekkel 1862, 1872, 1882-ben Becq de Fouquieres.

Források

További információk

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=André_Chénier&oldid=12551644”