„A cigánybáró (daljáték)” változatai közötti eltérés
[ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
a Bot: következő hozzáadása: it:Der Zigeunerbaron |
a r2.6.5) (Bot: következő hozzáadása: ru:Цыганский барон |
||
68. sor: | 68. sor: | ||
[[pl:Baron cygański]] |
[[pl:Baron cygański]] |
||
[[ro:Voievodul țiganilor]] |
[[ro:Voievodul țiganilor]] |
||
[[ru:Цыганский барон]] |
|||
[[sk:Cigánsky barón]] |
[[sk:Cigánsky barón]] |
||
[[tr:Çingene Baron]] |
[[tr:Çingene Baron]] |
A lap 2011. augusztus 11., 20:18-kori változata
A cigánybáró (Der Zigeunerbaron) | |
operett | |
A cigánybáró plakátja | |
Eredeti nyelv | német |
Alapmű | Jókai Mór Sáffi című novellája |
Zene | Ifj. Johann Strauss |
Librettó | Ignaz Schnitzer |
Főbb bemutatók | 1885 – Theater an der Wien |
A Wikimédia Commons tartalmaz A cigánybáró témájú médiaállományokat. |
Johann Strauss daljátéka 3 felvonásban, 5 képben. Szövegét J. Schnitzler írta Jókai Mór novellája nyomán.
A mű története
Johann Strauss 1884-ben Magyarországon járt: Pesten vezényelte egyik operettjét. Ez alkalommal felesége tanácsára meglátogatta a „leghíresebb magyart”: Jókai Mórt.
A cigánybáró meséje már készen állt. Strauss magával vitte Jókai novelláját, lefordította németre és Schnitzler, az ügyes színházi szakember gyorsan átformálta librettóvá. A művet 1885-ben mutatták be Bécsben. Néhány hónappal később már a pesti Népszínház tűzte műsorára.
A kor és környezet
A cigánybáró – a színlap tanúsága szerint – a 18. században játszódik, tehát abban az időben, mikor Magyarország megszabadul ugyan a török rablógazdálkodástól, de cserébe az osztrák rablósereget kapja, mely föléli, elpusztítja azt is, amit a basák, bégek, agák még meghagytak…
Jókai a történelmi hátteret jelképnek használja csupán. A hazatérő ifjú Barinkay félreérthetetlenül a szabadságharc hazatérő emigránsaira utal. Míg a szabadságharc külföldre menekült hősei ezer nyomorúsággal, megaláztatással és veszedelemmel küzdöttek, az itthon maradt „császárhű” elemek szépen beültek birtokaikba, a kúriákba, a zsíros állásokba, megkaparintva azokat a javakat is, amiket az emigránsok gazdátlanul hagytak.
Mikor az ifjú Barinkay híres áriájában elmondja, hogy hányféle mesterséggel próbálkozott bujdosása során, a kortársak ráismertek a 48 után világgá széledő politikai menekültek sorsára. Ők is végigpróbálták a mesterségek valamennyi válfaját.
Élő figura Zsupán alakja is. Ez a hangoskodó, ravasz, alattomos, pénzvágyó kupec nem először szerepel Jókai műveiben. Zsupán édestestvérei elevenednek meg: mohó, harácsoló polgárok, a késve kialakuló magyar kapitalizmus figurái.
Így fonódik össze Jókai költészetében a jelen és a néhány ecsetvonással felvázolt múlt, a török hódoltság kora és az 1867-es kiegyezési időszak, így forr össze a történelem és mesemondás, valóság és képzelet, hogy azt az ezeregyéjbeli tündérvilágot formálja ki, mely Jókai életművét a romantikus irodalom nagyszerű alkotásává teszi.
Szereplők
- Zsupán Kálmán (bariton)
- Arzéna (szoprán)
- Mirabella (mezzoszoprán)
- Ottokár (tenor)
- Gróf Carnero (bariton)
- Czipra (alt)
- Szaffi (szoprán)
- Barinkay Sándor (tenor)
- Gábor diák (bariton)
- Hírnök
- Kancellár
- Zsiga, Zsupán szolgája
- Suszter
- cigányok, parasztok, katonák