Ugrás a tartalomhoz

„Glottális hang” változatai közötti eltérés

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
[nem ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Nincs szerkesztési összefoglaló
Nincs szerkesztési összefoglaló
13. sor: 13. sor:
[[Kategória:Beszédhangok képzéshelye]]
[[Kategória:Beszédhangok képzéshelye]]


[[en:Glottal consonant]]
[[af:Glottaal]]
[[af:Glottaal]]
[[ar:حنجري]]
[[ar:حنجري]]
30. sor: 31. sor:
[[lv:Glotāls līdzskanis]]
[[lv:Glotāls līdzskanis]]
[[lmo:Cunsunanta glutal]]
[[lmo:Cunsunanta glutal]]
[[hu:Glottális hang]]
[[ms:Konsonan glotis]]
[[ms:Konsonan glotis]]
[[nl:Glottaal]]
[[nl:Glottaal]]

A lap 2011. április 25., 20:43-kori változata

11. glottális
12. epiglottális

A glottális olyan mássalhangzó, melynek képzésénél a hangszalagok közötti rés (latinul glottis) az artikuláció helye.

Képzése lehet ingresszív, azaz belégzéssel történő, vagy egresszív (expriciós), vagyis kilégzéssel képzett. Egresszív képzéskor nyelv felemelt állapotú, a hangszálak közötti rés pedig bizonyos mértékig zárt.

Glottális stop

A hangszalagzár vagy glottális stopIPA-jele: [ʔ] – egy feszített, glottális egresszív zárhang, mely a hangszalagok zárásának hirtelen oldásakor keletkezik a kiáramló levegő rezgésével. Bár ilyen hangot szinte minden nyelvben ejtenek (hiszen egy rövid szünetnek felel), bizonyos nyelvekben (pl. az arabban és a legtöbb afroázsiai nyelvben, számos indián nyelvben, az ausztronéz nyelvekben stb.) külön fonémának számít.

A h hang

Az egyik leggyakoribb glottális képzésű hang a [h] (zöngétlen glottális réshang), például a magyar ház, hó szavakban. A [h] feszített, glottális, egresszív réshang, mely az erős levegőkiáramlás miatt a torokban, az orrban és a szájüregben egyidejűleg képződik. Ugyanennek laza zöngés párja a [ɦ], amely például a cseh nyelvben található meg.