„Keszonbetegség” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [nem ellenőrzött változat] |
a Bot: következő módosítása: ro:Accident de decompresie |
|||
| 8. sor: | 8. sor: | ||
==A keszonbetegség előfordulása== |
==A keszonbetegség előfordulása== |
||
<!-- Mikor volt ez a Brooklyn Bridge-eset, és miért következett be?? --> |
<!-- Mikor volt ez a Brooklyn Bridge-eset, és miért következett be?? --> |
||
<!-- 1870-ben történt és tűz ütött ki a keszonkamrában |
<!-- 1870-ben történt és tűz ütött ki a keszonkamrában -> |
||
Jelentős méretekben először a [[New York]]-i [[Brooklyn híd]] építkezésénél észlelték, [[1870]]-ben. Miután a híd tervezője és építésének vezetője, John Augustus Roebling, egy baleset nyomán fellépő vérmérgezés következtében életét vesztette, fia, Washington Roebling vette át az építkezés irányítását – őt viszont, sok munkással együtt, a keszonbetegség támadta meg. Mivel még nem ismerték e betegség ellenszerét, a tervezettnél korábban, az alapkőzet elérése előtt abbahagyták a pillérek alapjainak mélyítését, így azok közül a [[manhattan]]i most homokon nyugszik. |
Jelentős méretekben először a [[New York]]-i [[Brooklyn híd]] építkezésénél észlelték, [[1870]]-ben. Miután a híd tervezője és építésének vezetője, John Augustus Roebling, egy baleset nyomán fellépő vérmérgezés következtében életét vesztette, fia, Washington Roebling vette át az építkezés irányítását – őt viszont, sok munkással együtt, a keszonbetegség támadta meg. Mivel még nem ismerték e betegség ellenszerét, a tervezettnél korábban, az alapkőzet elérése előtt abbahagyták a pillérek alapjainak mélyítését, így azok közül a [[manhattan]]i most homokon nyugszik. |
||
A lap 2010. szeptember 27., 15:58-kori változata
A keszonbetegség (más néven dekompressziós betegség) a légembólia egyik típusa, amely akkor következik be, ha a nagyobb nyomású térben ténykedő ember túl hamar ér kisebb nyomású helyre. Következményei halálosak is lehetnek.
A keszonbetegség magyarázata
Nagyobb nyomáson megnő a belélegzett gázok oldékonysága a vérplazmában és a szövetekben, így azok nagy mennyiségű nitrogéngázt, oxigéngázt és szén-dioxidot fognak tartalmazni. Ha az ember ezután hirtelen kisebb nyomású térbe kerül, a gázok oldékonysága lecsökken, így buborékok formájában kiválnak (elsősorban a nitrogéngáz). A gázbuborékok a kapillárisokba kerülve a környező sejtek oxigénhiányát okozzák, elsősorban az agyban, de az ízületekben, a bőrben és a tüdő ereiben is. Tünetei: szédülés, eszméletvesztés. Súlyos formában halálhoz vezethet.
Ha a nyomáscsökkenés lassan, fokozatosan következik be, a vérplazmából kis adagokban kiváló gázok a tüdőn keresztül folyamatosan eltávoznak, és nem képeznek nagyobb buborékokat a szervezetben.