„Szabadságvesztés” változatai közötti eltérés
[nem ellenőrzött változat] | [nem ellenőrzött változat] |
Syp (vitalap | szerkesztései) Nincs szerkesztési összefoglaló |
|||
1. sor: | 1. sor: | ||
⚫ | |||
== Szabadságvesztés == |
|||
⚫ | |||
A hatályos magyar [[jogrendszer]]ben a [[Büntető Törvénykönyv]]ről ([[Btk.]]) szóló [[1978]]. évi IV. [[törvény]]ben meghatározott [[büntetési nem]]ek egyikét, azon belül a [[főbüntetés]]ként kiszabható legszigorúbb [[szankció]]t jelenti. |
A hatályos magyar [[jogrendszer]]ben a [[Büntető Törvénykönyv]]ről ([[Btk.]]) szóló [[1978]]. évi IV. [[törvény]]ben meghatározott [[büntetési nem]]ek egyikét, azon belül a [[főbüntetés]]ként kiszabható legszigorúbb [[szankció]]t jelenti. |
||
A lap 2006. június 14., 19:16-kori változata
A szabadságvesztés jogi szakkifejezés, gyűjtőfogalomként a bűncselekmények elkövetőinek társadalomból való kizárását, annak különböző végrehajtási formáit és fokozatait értik alatta. A hatályos magyar jogrendszerben a Büntető Törvénykönyvről (Btk.) szóló 1978. évi IV. törvényben meghatározott büntetési nemek egyikét, azon belül a főbüntetésként kiszabható legszigorúbb szankciót jelenti.
A szabadságvesztés végrehajtásának célja az, hogy a törvényben (Btk.) meghatározott joghátrány érvényesítése során elősegítse az elítéltnek a szabadulása után a társadalomba történő beilleszkedését, és azt, hogy tartózkodjék újabb [[bűncselekmény] elkövetésétől.
A szabadságvesztés életfogytig vagy határozott ideig tart. A határozott ideig tartó szabadságvesztés legrövidebb tartama két hónap, leghosszabb tartama tizenöt év; halmazati vagy összbüntetés, illetőleg bűnszervezetben történő elkövetés esetén húsz év. Életfogytig tartó szabadságvesztés azzal szemben szabható ki, aki a bűncselekmény elkövetésekor a huszadik életévét betöltötte.
A szabadságvesztés végrehajtásának rendjét, valamint az elítélt kötelezettségeit és jogait külön jogszabály (a büntetések és az intézkedések végrehajtásáról szóló 1979. évi 11. törvényerejű rendelet (Bv. tvr.), a szabadságvesztés és az előzetes letartóztatás végrehajtásáról szóló 6/1996. (VII. 12.) IM rendelet]] határozza meg.
A szabadságvesztést a bíróság által meghatározott fokozatban – fegyházban, börtönben vagy fogházban - és a büntetés-végrehajtási Szervezet által kijelölt, lehetőleg az [[elítélt] lakóhelyéhez legközelebb eső büntetés-végrehajtási intézetben hajtják végre. A fegyház a börtönnél, a börtön a fogháznál szigorúbb végrehajtási mód.
A büntetés kiszabásánál irányadó körülményekre (Btk. 83. §) - különösen az elkövető személyiségére és a bűncselekmény indítékára - tekintettel a törvényben előírtnál eggyel szigorúbb vagy enyhébb végrehajtási fokozat határozható meg.
A büntetés végrehajtása alatt tanúsított kifogástalan magatartás esetén a bíróság úgy rendelkezhet, hogy a büntetés hátralevő részét eggyel enyhébb fokozatban kell végrehajtani; ha pedig az elítélt a büntetés-végrehajtás rendjét ismételten és súlyosan megzavarja, a bíróság elrendelheti, hogy a büntetés hátralevő részét eggyel szigorúbb fokozatban hajtsák végre. Az [[elítélt] megváltozott magatartására figyelemmel a bíróság ezt a határozatát hatályon kívül helyezheti.
A szabadságvesztés végrehajtása alatt szünetelnek az elítéltnek azok az állampolgári jogai és kötelezettségei, amelyek a büntetés céljával ellentétesek, így különösen, amelyekre a közügyektől eltiltás kiterjed. A végrehajtás során a neveléshez és a büntetés-végrehajtás rendjéhez szükséges fegyelem érvényesül.
A szabadságvesztés végrehajtása során biztosítani kell az elítélt
- őrzését, felügyeletét és ellenőrzését,
- elhelyezését, élelmezését, ruházatát és egészségügyi ellátását,
- neveléséhez és oktatásához szükséges feltételeket,
d) munkáltatását, e) a büntetés céljával nem ellentétes jogainak gyakorlását.
A szabadságvesztés végrehajtásának egyes fokozataiban eltérő az [[elítélt]
- elkülönítése a külvilágtól,
- őrzése, felügyelete és ellenőrzése,
- [[[büntetés-végrehajtási intézet]]en belüli mozgása,
- életrendje,
- személyes szükségleteire fordítható összeg,
- jutalmazása és fenyítése,
- részvétele az elítéltek öntevékeny szervezeteiben.
A szabadságvesztés végrehajtása során a nőket a férfiaktól, a fiatalkorúakat a felnőttkorúaktól el kell különíteni. Az elítélteket egyedül, ha azonban ennek feltételei hiányoznak, közösen kell elhelyezni. A büntetés-végrehajtási intézet házirendjét a büntetés-végrehajtási intézet parancsnoka határozza meg. Ha az elítélt kóros elmeállapotúvá [ Btk. 24. § (1) bek.] válik, és emiatt a szabadságvesztést nem lehet végrehajtani, az Igazságügyi Megfigyelő és Elmegyógyító Intézetben kell elhelyezni. Az itt eltöltött idő a szabadságvesztésbe beszámít.
A szabadságvesztés végrehajtása fontos okból - közérdekből, illetőleg az elítélt személyi, családi körülményei, egészségi állapota miatt - félbeszakítható.
Forrás
- Btk. 40. §, 41. §, 45. §, 46. §.
- Bv. tvr. 22. §, 25. §, 30. §, 31. §