Vakolat

A vakolat mész, homok vagy folyami kavics keverékéből kialakított habarcs, malter. A vakolat lehet cementes besimitású (nemes vakolat) vagy egyszerűen meszelt.

Vakolatarchitektúra

A 19. század második felétől lakóépületek és gazdasági épületek falazatainak bevonására alkalmazták a paraszti építészetben. Tégla, vályog és kőfalazatokat egyaránt vakoltak. A vakolat státusz-szimbólummá is vált a vakolatminták terjedésével. Mezővárosokban, polgárias falvakban már a 18. században gyakoriak voltak a mészhabarcsos vakolatú házak, a 19. században egyre jelentékenyebbekké lettek, a klasszicista, romantikus, copf és eklektikus ízlés szinte folklorizálódott a vakolatarchitektúrában. Az egyes díszítőelemek néhol azonban évtizedes késéssel jelentkeztek, és sokáig divatban maradtak, egyes falvakban még az 1920-as, 30-as évekig is.

A vakolatarchitektúra és -technika döntően az első világháború után változott meg, ebben döntő szerepe volt az ún. „pallér ízlésnek”, ami a fejlett nagyvárosok környéki falvakból indult el. A második világháború után a fröcskölt és dörzsölt vakolatok jöttek divatba, ekkor terjedtek el a nemes vakolatok is, azaz a cementes besimításúak.

Forrás

• Magyar Néprajzi Lexikon