„Viola pomposa” változatai közötti eltérés
[nem ellenőrzött változat] | [nem ellenőrzött változat] |
Nincs szerkesztési összefoglaló |
Nincs szerkesztési összefoglaló |
||
5. sor: | 5. sor: | ||
Hangolása: C-G-d-á-é' |
Hangolása: C-G-d-á-é' |
||
Bachot egyébként szoros barátság fűzte Johann Christian Hoffmann [[lipcse]]i udvari [[hangszerkészítő]]höz, akinek egy-két hangszere fennmaradt az utókor számára. Az alkotó amúgy láthatólag egy nagyobbfajta brácsából indult ki, de a kávát kb. 9 cm-esre növelte. |
Bachot egyébként szoros barátság fűzte Johann Christian Hoffmann (1683-1750) [[lipcse]]i udvari [[hangszerkészítő]]höz, akinek egy-két hangszere fennmaradt az utókor számára. Az alkotó amúgy láthatólag egy nagyobbfajta brácsából indult ki, de a kávát kb. 9 cm-esre növelte. |
||
[[Ernst Ludwig Gerber]] (1746-1819) [[1790]]-es ''Lexikon der Tonkünstler'' művének első kötetében a következőket írja: „ez a kényelmes hangszer lehetővé tette a játékosok számára, hogy a tervezett magas és gyors futamokat könnyebben szólaltathassa meg”. |
[[Ernst Ludwig Gerber]] (1746-1819) [[1790]]-es ''Lexikon der Tonkünstler'' művének első kötetében a következőket írja: „ez a kényelmes hangszer lehetővé tette a játékosok számára, hogy a tervezett magas és gyors futamokat könnyebben szólaltathassa meg”. |
A lap 2006. január 3., 16:47-kori változata
A Viola pomposa feltalálója Johann Nikolaus Forkel (1749-1818) Musikalischer Almanach für Deutschland auf das Jahr 1782 irománya szerint Johann Sebastian Bach. Szintén az előző forrás szerint a név is Bachtól ered.
A cikk még azt is állítja, hogy: „Úgy hangolják, mint a csellót, de felül egy húrral több van rajta, valamivel nagyobb a brácsánál, és pánttal rögzített olymódon, hogy a mell előtt karon tartható.”
Hangolása: C-G-d-á-é'
Bachot egyébként szoros barátság fűzte Johann Christian Hoffmann (1683-1750) lipcsei udvari hangszerkészítőhöz, akinek egy-két hangszere fennmaradt az utókor számára. Az alkotó amúgy láthatólag egy nagyobbfajta brácsából indult ki, de a kávát kb. 9 cm-esre növelte.
Ernst Ludwig Gerber (1746-1819) 1790-es Lexikon der Tonkünstler művének első kötetében a következőket írja: „ez a kényelmes hangszer lehetővé tette a játékosok számára, hogy a tervezett magas és gyors futamokat könnyebben szólaltathassa meg”.