„Kloákások” változatai közötti eltérés
[nem ellenőrzött változat] | [nem ellenőrzött változat] |
VC-s (vitalap | szerkesztései) Kihalt családok |
VC-s (vitalap | szerkesztései) aNincs szerkesztési összefoglaló |
||
15. sor: | 15. sor: | ||
* [[Kacsacsőrű emlősök]] ''(Ornithorhynchidae)'' |
* [[Kacsacsőrű emlősök]] ''(Ornithorhynchidae)'' |
||
* [[Hangyászsünfélék]] ''(Tachyglossidae)'' |
* [[Hangyászsünfélék]] ''(Tachyglossidae)'' |
||
*'' |
*†''[[Steropodontidae]]'' |
||
}} |
}} |
||
A '''kloákások''' ''(Monotremata)'' az [[emlősök]] osztályának egyik [[Rend (rendszertan)|rendjét]] alkotják. Ebbe a csoportba tartoznak a [[tojásrakó emlősök]] alosztályának egyedüli ma élő képviselői, a [[hangyászsünfélék|hangyászsünök]], valamint a [[kacsacsőrű emlős]]. A hangyászsünöknek összesen három, a kacsacsőrű emlősöknek pedig csupán egyetlen [[faj]]uk ismeretes. Bár ősi tulajdonságaik miatt sokan kezdetleges, fejletlen állatoknak tartják őket, valójában valamennyi ma élő képviselőjük szélsőségesen alkalmazkodott formának számít. Az [[erszényesek]]től (''Methateria'') és a [[méhlepényesek]]től (''Eutheria'') eltérően szikanyagban gazdag, lágy héjú tojással szaporodnak. |
A '''kloákások''' ''(Monotremata)'' az [[emlősök]] osztályának egyik [[Rend (rendszertan)|rendjét]] alkotják. Ebbe a csoportba tartoznak a [[tojásrakó emlősök]] alosztályának egyedüli ma élő képviselői, a [[hangyászsünfélék|hangyászsünök]], valamint a [[kacsacsőrű emlős]]. A hangyászsünöknek összesen három, a kacsacsőrű emlősöknek pedig csupán egyetlen [[faj]]uk ismeretes. Bár ősi tulajdonságaik miatt sokan kezdetleges, fejletlen állatoknak tartják őket, valójában valamennyi ma élő képviselőjük szélsőségesen alkalmazkodott formának számít. Az [[erszényesek]]től (''Methateria'') és a [[méhlepényesek]]től (''Eutheria'') eltérően szikanyagban gazdag, lágy héjú tojással szaporodnak. |
A lap 2008. május 13., 17:27-kori változata
Kloákások | ||||||||||||
---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
Rendszertani besorolás | ||||||||||||
| ||||||||||||
Családok | ||||||||||||
| ||||||||||||
Hivatkozások | ||||||||||||
A Wikimédia Commons tartalmaz Kloákások témájú médiaállományokat és Kloákások témájú kategóriát. |
A kloákások (Monotremata) az emlősök osztályának egyik rendjét alkotják. Ebbe a csoportba tartoznak a tojásrakó emlősök alosztályának egyedüli ma élő képviselői, a hangyászsünök, valamint a kacsacsőrű emlős. A hangyászsünöknek összesen három, a kacsacsőrű emlősöknek pedig csupán egyetlen fajuk ismeretes. Bár ősi tulajdonságaik miatt sokan kezdetleges, fejletlen állatoknak tartják őket, valójában valamennyi ma élő képviselőjük szélsőségesen alkalmazkodott formának számít. Az erszényesektől (Methateria) és a méhlepényesektől (Eutheria) eltérően szikanyagban gazdag, lágy héjú tojással szaporodnak.
Rendszerezés
Két fő fejlődési irányukat a legtöbb korszerű rendszertan két családként különíti el:
- család: Hangyászsünfélék (Tachyglossidae) Gill, 1872
- nem: Rövidcsőrű hangyászsünök (Tachyglossus) Illiger, 1811
- Ausztráliai hangyászsün (Tachyglossus aculeatus) Shaw, 1792
- nem: Hosszúcsőrű hangyászsünök (Zaglossus) Gill, 1877
- Hosszúcsőrű hangyászsün (Zaglossus bruijni) Peters & Doria, 1876
- Attenborough-hangyászsün (Zaglossus attenboroughi) Flanery & Groves, 1998
- nem: Rövidcsőrű hangyászsünök (Tachyglossus) Illiger, 1811
- család: Kacsacsőrű emlősök (Ornithorhynchidae) Gray, 1825
- nem: Kacsacsőrű emlősök (Ornithorhynchus) Blumenbach, 1800
- Kacsacsőrű emlős (Ornithorhynchus anatinus) Shaw, 1799
- nem: Kacsacsőrű emlősök (Ornithorhynchus) Blumenbach, 1800
Más, kevésbé használt rendszerek indokoltnak tartják a tojásrakó emlősöket két külön rendbe sorolni: egyikbe a hangyászsünöket, a másikba a kacsacsőrű emlősöket:
- Hangyászsünök rendje (Tachyglossa) Gill, 1872
- Kacsacsőrű emlősök rendje (Platypoda) Gill, 1872
Ennek a szemléletnek jelentősen ellentmond, hogy molekuláris genetikai bizonyítékok szerint a hangyászsünök lényegesen közelibb rokonai a ma élő kacsacsőrű emlősnek, mint az a kihalt fosszilis kacsacsőrűeknek (Obdurodon sp.), amelyek szinte úgy néztek ki, mint a mai kacsacsőrűek, csak éppen fogak voltak a csőrükben.
Ennek alapján valószínűsíthető, hogy a hangyászsünök ősei is kacsacsőrűek voltak, de mintegy 50-55 millió éve felhagytak a vízi életmóddal, és a szárazföldre visszatérve hangyaevésre szakosodtak (csőrük csőszerű szájszervvé alakult).
Külső hivatkozások
- R. Dawkins: Az Ős meséje. Partvonal Kiadó. Budapest, 2006.