„Glottális hang” változatai közötti eltérés
| [nem ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Címke: 2017-es forrásszöveg-szerkesztő |
|||
| 10. sor: | 10. sor: | ||
== A ''h'' hang == |
== A ''h'' hang == |
||
Az egyik leggyakoribb glottális képzésű hang a [h] (zöngétlen glottális réshang), például a magyar ''ház, hó'' szavakban. A [h] feszített, glottális, egresszív réshang, mely az erős levegőkiáramlás miatt a [[torok]]ban, az [[orr]]ban és a [[szájüreg]]ben egyidejűleg képződik. Ugyanennek laza zöngés párja a {{IPA|[ɦ]}}, amely például a [[cseh nyelv]]ben található meg. |
Az egyik leggyakoribb glottális képzésű hang a [h] (zöngétlen glottális réshang), például a magyar ''ház, hó'' szavakban. A [h] feszített, glottális, egresszív réshang, mely az erős levegőkiáramlás miatt a [[torok]]ban, az [[orr]]ban és a [[szájüreg]]ben egyidejűleg képződik. Ugyanennek laza zöngés párja a {{IPA|[ɦ]}}, amely például a [[cseh nyelv]]ben található meg. |
||
== Jegyzetek == |
|||
{{jegyzetek}} |
|||
[[Kategória:Beszédhangok képzéshelye]] |
[[Kategória:Beszédhangok képzéshelye]] |
||
A lap 2020. október 31., 20:16-kori változata
12. epiglottális
 |
Ez a szócikk nem tünteti fel a független forrásokat, amelyeket felhasználtak a készítése során. Emiatt nem tudjuk közvetlenül ellenőrizni, hogy a szócikkben szereplő állítások helytállóak-e. Segíts megbízható forrásokat találni az állításokhoz! Lásd még: A Wikipédia nem az első közlés helye. |
A glottális olyan mássalhangzó, melynek képzésénél a hangszalagok közötti rés (latinul glottis) az artikuláció helye.
Képzése lehet ingresszív, azaz belégzéssel történő, vagy egresszív (expriciós), vagyis kilégzéssel képzett. Egresszív képzéskor nyelv felemelt állapotú, a hangszálak közötti rés pedig bizonyos mértékig zárt.
Glottális stop
A hangszalagzár vagy glottális stop – IPA-jele: [ʔ] – egy feszített, glottális egresszív zárhang, mely a hangszalagok zárásának hirtelen oldásakor keletkezik a kiáramló levegő rezgésével. Bár ilyen hangot szinte minden nyelvben ejtenek (hiszen egy rövid szünetnek felel meg), bizonyos nyelvekben (pl. az arabban és a legtöbb afroázsiai nyelvben, számos indián nyelvben, az ausztronéz nyelvekben stb.) külön fonémának számít. A dán nyelvben jelentésmegkülönböztető szerepe van, minimálpárokat lehet vele képezni. A mand (férfi) főnév és a man határozatlan névmás között kiejtésben egyedül a szóvégi glottális zár a különbség: [ˈmanˀ][1] és [ˈman][2].[3]
A h hang
Az egyik leggyakoribb glottális képzésű hang a [h] (zöngétlen glottális réshang), például a magyar ház, hó szavakban. A [h] feszített, glottális, egresszív réshang, mely az erős levegőkiáramlás miatt a torokban, az orrban és a szájüregben egyidejűleg képződik. Ugyanennek laza zöngés párja a [ɦ], amely például a cseh nyelvben található meg.
Jegyzetek
- ↑ mand — Den Danske Ordbog. ordnet.dk. (Hozzáférés: 2020. október 28.)
- ↑ man,2 — Den Danske Ordbog. ordnet.dk. (Hozzáférés: 2020. október 28.)
- ↑ Grønnum, Nina. Fonetik & fonologi