Poétika (Arisztotelész)

A Poétika (ógörögül ποιητική [τέχνη] poiétiké [techné] ’az alkotó, költői művészet’) Arisztotelésztől származik, és valószínűleg Kr.e. 335-ben keletkezhetett. Eredetileg vázlat volt Arisztotelész előadásaihoz (ún. Pramatia), amely a költészettel és a műfajokkal foglalkozik.

Arisztotelész három nagy csoportra osztotta a tudományokat (elméleti, gyakorlati és költői). A Poétika maga a költői tudomány egy részével foglalkozik, azaz a teremtő emberi tudással. A mű mind leíró (deskriptív), mind előíró (preskriptív) elemeket tartalmaz. Az arisztotelészi Poétika tárgykörébe tartoznak azon művészetek (téchnai), amelyek utánzóak (mimetikusak), ill. bemutatóak/ábrázolóak: epika, tragédia, komédia, diturambosz-költészet, de a tánc és a zene is. A műben megmutatkozik azonban, hogy Arisztotelész majdnem kizárólag csak a szorosabb értelemben vett költészettel foglalkozik, tehát olyan ábrázoló művészetekkel, amelynek médiuma a nyelv.

Arisztotelész Poétikája összefüggésben áll a Retorika című művével, mivel mindkét írás a nyelvvel és a kommunikációval foglalkozik, valamint a Politika című művével, mivel a költészetnek és a beszédművészetnek a görög poliszokban központi társadalmi feladatai voltak.

Magyarul

• Aristoteles poetikája; ford., bev., jegyz. Geréb József; Franklin, Bp., 1891 (Olcsó könyvtár)
• Poétika; ford., jegyz. Sarkady János, utószó Nádor György; Magyar Helikon, Bp., 1963

Források

• Aristoteles: Poetik. Übersetzung und Kommentar von Arbogast Schmitt. Akademie-Verlag, Berlin. ISBN 978-3-05-004430-9. – Neueste Übersetzung mit eingehendem Kommentar