„Manjósú” változatai közötti eltérés
| [nem ellenőrzött változat] | [nem ellenőrzött változat] |
Nincs szerkesztési összefoglaló |
Nincs szerkesztési összefoglaló |
||
| 10. sor: | 10. sor: | ||
== Bibliográfia == |
== Bibliográfia == |
||
* [[Kenneth G. Henshall]]: ''A history of Japan: From Stone Age to superpower'', 2nd edition (1999, 2004) (ISBN 1-4039-1272-6) ''23-27. oldal: Part two: Of courtiers and warriors: early and medieval history (710-1600) Learning from the Chinese - within Limits: The Nara Period (710-794)'' |
* [[Kenneth G. Henshall]]: ''A history of Japan: From Stone Age to superpower'', 2nd edition (1999, 2004) (ISBN 1-4039-1272-6) ''23-27. oldal: Part two: Of courtiers and warriors: early and medieval history (710-1600) Learning from the Chinese - within Limits: The Nara Period (710-794)'' |
||
* [[Setsuko Kojima]], [[Gene A. Crane]]: ''A dictionary of Japanese culture'' (1987) (ISBN 4-7890-0353-1) |
|||
* [[Louis Frédéric]]: ''Japan Encyclopedia'' ''608. oldal, Translated by Käthe Roth, THE BELKNAP PRESS OF HARVARD UNIVERSITY PRESS, Cambridge, Massachusetts, London, England'' (2002) (ISBN 0-674-00770-0) |
|||
A lap 2016. április 13., 22:48-kori változata
 |
Ez a szócikk/szakasz most épül, még dolgoznak az első verzión! |
A Manjósú (japánul: 万葉集 Hepburn-átírással: man'yōshū, "Tízezer Levél Gyűjteménye") a legfőbb japán versantológia, amely i. u. 759-ben a Nara-kor közepén (710-794) jelent meg. A mű egyike Japán nagyra becsült könyvgyűjteményeinek. Valószínűleg nem egyszerre lett összeállítva, hanem hosszú időn keresztül több ember gyűjtötte a különböző verseket. Jelenlegi formáját Ōtomo no Yakamochinak (?718 - 785) tulajdonítják, aki egybegyűjtötte a sorozat részeit. A dalok keletkezési idejüket tekintve kb 300 évet ölelnek fel, a legutolsó darab 759-ből származik. A versekből megismerhetjük a korabeli emberek gondolkodásmódját és szokásait.
Elnevezés
A Manjósú szó szerint azt jelenti, hogy „Tízezer levél gyűjteménye” vagy „Számtalan levél gyűjteménye”, de más-más tudósok különbözőképp értelmezték a címet. Sengaku (japánul: 仙覚 myagyarul: Szengaku), Kamo no Mabuchi (japánul: 賀茂 真淵 myagyarul: Kamo no Mabucsi) és Kada no Azumamaro (japánul: 荷田 春満 myagyarul: Kada no Azumamaro) a 葉 yō (myagyarul: jó) karakter jelentését úgy értelmezték, mint a koto no ha (szavak), így emiatt a „számtalan szavak gyűjteménye” névvel illeték a versgyűjteményt. Keichū (japánul: 契沖 myagyarul: Keicsú) és Kamochi Masazumi (japánul: 鹿持雅澄 myagyarul: Kamocsi Maszaumi) úgy gondolták, hogy a cím jelentése „az utolsó tízezer év gyűjteménye”. Okada Masayuki (japánul: 岡田正之 myagyarul: Okoda Maszajuki), a kanbun tudós szerint a versantológia egyfajta metaforája a fa leveleinek. Megint mások szerint a név a mű rengeteg oldalára utal.
Felosztás
A gyűjtemény 20 részből/ könyvből áll, amely összesen 4516 verset tartalmaz. Ebben 4163 tanka, 260 chōka, 62 sedoka és 21 nagauta található. Ez a temérdek mennyiség 561 szerzőtől származik, akik közül 70 személy nő volt. Azokban az időkben, nagy tiszteletnek örvendtek nemtől és társadalmi helyzettől függetlenül azok, akik kiemelkedő verseket tudtak írni. Azok a nők, akik a társadalmi hierarchiában alacsony pozíciót foglaltak el, gyakran a költészetet használták eszközként státuszuk növelésére. Az arisztokrácia gyakori szórakozásai közé tartoztak a műfelolvasások és a művészeti versenyek.
Bibliográfia
- Kenneth G. Henshall: A history of Japan: From Stone Age to superpower, 2nd edition (1999, 2004) (ISBN 1-4039-1272-6) 23-27. oldal: Part two: Of courtiers and warriors: early and medieval history (710-1600) Learning from the Chinese - within Limits: The Nara Period (710-794)
- Setsuko Kojima, Gene A. Crane: A dictionary of Japanese culture (1987) (ISBN 4-7890-0353-1)
- Louis Frédéric: Japan Encyclopedia 608. oldal, Translated by Käthe Roth, THE BELKNAP PRESS OF HARVARD UNIVERSITY PRESS, Cambridge, Massachusetts, London, England (2002) (ISBN 0-674-00770-0)