„Sógun” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
a Bot: következő eltávolítása: nl:Shogun (titulatuur) (strong connection between (2) hu:Sógun and nl:Shogun (titel)) |
|||
| 23. sor: | 23. sor: | ||
{{Link FA|ca}} |
{{Link FA|ca}} |
||
{{Link FA|es}} |
{{Link FA|es}} |
||
[[en:Shogun]] |
|||
[[af:Sjogoen]] |
|||
[[ar:شوغون]] |
|||
[[bg:Шогун]] |
|||
[[br:Shogun]] |
|||
[[ca:Shōgun]] |
|||
[[cs:Šógun]] |
|||
[[da:Shogun]] |
|||
[[de:Shōgun]] |
|||
[[el:Σόγκουν]] |
|||
[[eo:Ŝoguno]] |
|||
[[es:Shōgun]] |
|||
[[et:Šogun]] |
|||
[[eu:Shogun]] |
|||
[[fa:شوگون]] |
|||
[[fi:Shōgun]] |
|||
[[fr:Shogun]] |
|||
[[he:שוגון]] |
|||
[[hi:शोगुन]] |
|||
[[hr:Šogun]] |
|||
[[id:Shogun]] |
|||
[[is:Sjógun]] |
|||
[[it:Shōgun]] |
|||
[[ja:征夷大将軍]] |
|||
[[jv:Shogun]] |
|||
[[ka:სიოგუნი]] |
|||
[[kk:Сегунат]] |
|||
[[ko:세이이타이쇼군]] |
|||
[[krc:Сёгун]] |
|||
[[la:Shogun]] |
|||
[[lt:Šiogūnas]] |
|||
[[ml:ഷോഗൺ]] |
|||
[[mr:शोगुन]] |
|||
[[ms:Shogun]] |
|||
[[my:ရှိုးဂန်း]] |
|||
[[no:Shogun]] |
|||
[[pl:Siogun]] |
|||
[[pt:Xogum]] |
|||
[[ro:Shogun]] |
|||
[[ru:Сёгун]] |
|||
[[simple:Shogun]] |
|||
[[sk:Šógun]] |
|||
[[sl:Šogun]] |
|||
[[sr:Шогун]] |
|||
[[sv:Shogun]] |
|||
[[th:โชกุน]] |
|||
[[tl:Sugun]] |
|||
[[tr:Şogun]] |
|||
[[uk:Сьоґун]] |
|||
[[vi:Shōgun]] |
|||
[[war:Shogun]] |
|||
[[zh:征夷大將軍]] |
|||
[[zh-classical:征夷大將軍]] |
|||
A lap 2013. március 8., 23:16-kori változata
A sógun (征夷大将軍, szeii taisógun, jelentése „a barbárokat legyőző nagy vezér”) eredetileg a japán császár által kinevezett, a barbár törzsek meghódoltatásával megbízott középkori japán hadvezér (8. század).
A leghíresebb 8. századi sógunok Ótomo no Otomaro (794) és Szakanoue no Tamuramaro (797).
A sógunátus kora (1185–1868)
A címet a Minamotók elevenítették fel (Minamoto no Josinaka, 1184). Minamoto no Joritomo 1185-ben megalapította a Minamoto-sógunátust (Kamakura-bakufu, 1192–1333). 1192-ben a császártól hivatalosan is elnyerte a sóguni címet, amely ekkor Japán katonai diktátorát, a sógunátus vezetőjét, a szamurájok (busik) vezérét jelölte. A Kamakura-kor nagy részében a három Minamoto sógun után a Hódzsó régensek által választott bábok voltak a sógunok (6 fő).
A Muromacsi-korban (1333–1568) az Asikaga, az Edo-korban (1600–1867) a Tokugava család adta a sógunokat.
1867-ben a politikai hatalom ismét a császár kezébe került (Meidzsi-restauráció), a sógun cím megszűnt.
Lásd még
Források
- Conrad Totman: Japán története. Osiris Kiadó, Budapest, 2006. ISBN 963-389-840-4
|
Ez a történelmi tárgyú lap egyelőre csonk (erősen hiányos). Segíts te is, hogy igazi szócikk lehessen belőle! |
