„Szepsi Csombor Márton” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat]

← Régebbi szerkesztés Újabb szerkesztés →

Tartalom törölve Tartalom hozzáadva

Sorban

A lap 2013. március 7., 14:30-kori változata

Szepsi Csombor Márton (Czombor Márton) (Szepsi, 1594 – 1623 előtt) református lelkész, az első magyar nyelvű útleírás alkotója.

Élete

1607-től Késmárkon tanult, 1611-től beutazta Erdélyt, és két évig Nagybányán tanult. Miután egy évet még a gönci iskolában töltött, egy ideig telkibányai tanító volt. 1616. május 15-én, 22 évesen külföldre indult, és legtöbbet gyalog utazott „sárga csizmában, verőfényes gránát posztóból csinált palástban," és bejárta Lengyelországot, Csehországot, Sziléziát. Danzigban a gymnasiumi alumnusok közé beiratkozott. 1617. január 21-én hagyta el Danzigot és Poroszországba ment; innét Dánia felé vitorlázott; május elején Svájcba indult, de Angliában kötött ki. Londonban meglátogatta az iskolákat és Canterburyban is volt. 1618-ban Provansban Franciaországban s Párizsban is megfordult; onnét Németországba jött és 1618. június 19-én a strasbourgi egyetem tagja lett; innét Heidelbergen, Nürnbergen és Krakkón át visszatért Magyarországra, s 1620-ban kassai iskolaigazgató, majd 1620-ban Varannón lett lelkész és bedegi Nyáry István Zemplén megyei főúr szolgálatába állt. Két évre rá egy pestisjárvány során hunyt el.

Művei

Evropica Varietas, avagy Szepsi Czombor Mártonnak Lengyel, Mazur, Pruz, Dania, Frísia… Britanniai, Tengeren való bujdosásában látott, hallot külömb külömb fele dolgoknak rövid le irása… Kassa. 1620.
Vdvari Schola… Bártfa. 1623. (Bedegi Nyáry Ferencz, Nyáry István fia, számára irta; a munka Nyári Ferencznek és a szerzőnek halála után nyomatott ki.)

Kéziratban maradt műve: Utazása 1620. 4-rét 167 lap és ezt kiegészítő másolatok. Egy helyen írja:Provansban találkozott egy kobzossal, aki énekelt a Hun harcosok keserves állapotjáról, tudniillik a helybeliek mutogatják idegeneknek a környékbeli (Hun)halmokat (temetkezési helyeket)

Források

A magyar irodalom története II: (cím?). Főszerk. Sőtér István. Budapest: Akadémiai. 1964–1966. 81–82. o. ISBN 963 05 1639 X nincs elsődleges cím,
Magyar életrajzi lexikon II. (L–Z). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1969.
Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái XIII. (Steiner–Télfy). Budapest: Hornyánszky. 1909.

További információk

Művei a Magyar Elektronikus Könyvtárban

@@ 2. sor: / 2. sor: @@
 ==Élete==
--től [[Késmárk]]on tanult, 1611-től beutazta [[Erdély]]t, és két évig [[Nagybánya|Nagybányán]] tanult. Miután egy évet még a gönci iskolában töltött, egy ideig telkibányai tanító volt. 1616. május 15-én, 22 évesen külföldre indult, és legtöbbet gyalog utazott „sárga csizmában, verőfényes gránát posztóból csinált palástban," és bejárta [[Lengyelország]]ot, [[Csehország]]ot, [[Szilézia|Sziléziát]]. [[Danzig]]ban a gymnasiumi alumnusok közé beiratkozott. 1617. január 21-én hagyta el Danzigot és [[Királyi Poroszország|Poroszország]]ba ment; innét [[Dánia]] felé vitorlázott; május elején [[Svájc]]ba indult, de [[Anglia|Angliában]] kötött ki. [[London]]ban meglátogatta az iskolákat és [[Canterbury]]ban is volt. 1618-ban [[Franciaország]]ban s [[Párizs]]ban is megfordult; onnét [[Németország]]ba jött és 1618. június 19-én a [[strasbourg]]i egyetem tagja lett; innét [[Heidelberg]]en, [[Nürnberg]]en és [[Krakkó]]n át visszatért [[Magyarország]]ra, s 1620-ban [[kassa]]i iskolaigazgató, majd 1620-ban [[Varannó]]n lett lelkész és bedegi Nyáry István Zemplén megyei főúr szolgálatába állt. Két évre rá egy pestisjárvány során hunyt el.
+-től [[Késmárk]]on tanult, 1611-től beutazta [[Erdély]]t, és két évig [[Nagybánya|Nagybányán]] tanult. Miután egy évet még a gönci iskolában töltött, egy ideig telkibányai tanító volt. 1616. május 15-én, 22 évesen külföldre indult, és legtöbbet gyalog utazott „sárga csizmában, verőfényes gránát posztóból csinált palástban," és bejárta [[Lengyelország]]ot, [[Csehország]]ot, [[Szilézia|Sziléziát]]. [[Danzig]]ban a gymnasiumi alumnusok közé beiratkozott. 1617. január 21-én hagyta el Danzigot és [[Királyi Poroszország|Poroszország]]ba ment; innét [[Dánia]] felé vitorlázott; május elején [[Svájc]]ba indult, de [[Anglia|Angliában]] kötött ki. [[London]]ban meglátogatta az iskolákat és [[Canterbury]]ban is volt. 1618-ban Provansban  [[Franciaország]]ban s [[Párizs]]ban is megfordult; onnét [[Németország]]ba jött és 1618. június 19-én a [[strasbourg]]i egyetem tagja lett; innét [[Heidelberg]]en, [[Nürnberg]]en és [[Krakkó]]n át visszatért [[Magyarország]]ra, s 1620-ban [[kassa]]i iskolaigazgató, majd 1620-ban [[Varannó]]n lett lelkész és bedegi Nyáry István Zemplén megyei főúr szolgálatába állt. Két évre rá egy pestisjárvány során hunyt el.
 ==Művei==
@@ 9. sor: / 9. sor: @@
 Kéziratban maradt műve: Utazása 1620. 4-rét 167 lap és ezt kiegészítő másolatok.
+Egy helyen írja:Provansban találkozott egy kobzossal, aki énekelt a Hun harcosok keserves állapotjáról, tudniillik  a helybeliek mutogatják idegeneknek a környékbeli (Hun)halmokat (temetkezési helyeket)
 ==Források==