„Békepipa” változatai közötti eltérés
[ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
a stilisztikai javítások |
Nyelvközi hivatkozások |
||
41. sor: | 41. sor: | ||
[[Kategória:Indián népek]] |
[[Kategória:Indián népek]] |
||
[[Kategória:Észak-amerikai őslakosok néprajza]] |
[[Kategória:Észak-amerikai őslakosok néprajza]] |
||
[[en:Calumet (pipe)]] |
|||
[[bar:Friednspfeifn]] |
|||
[[ca:Calumet]] |
|||
[[chy:He'ohko]] |
|||
[[de:Friedenspfeife]] |
|||
[[es:Calumet]] |
|||
[[eo:Pacopipo]] |
|||
[[fi:Rauhanpiippu]] |
|||
[[fr:Calumet]] |
|||
[[he:מקטרת שלום]] |
|||
[[it:Calumet]] |
|||
[[ja:聖なるパイプ]] |
|||
[[nl:Vredespijp]] |
|||
[[pl:Kalumet]] |
|||
[[ru:Трубка мира]] |
|||
[[sv:Fredspipa]] |
|||
[[tr:Barış çubuğu]] |
|||
[[uk:Люлька миру]] |
A lap 2013. február 12., 18:45-kori változata
A békepipa (kalumet) egyes amerikai indián népek által szertartásosan használt, többnyire hosszú, cifra pipa. Béke, szerződés vagy szövetség megkötéseekor a vezér (törzsfőnök) békepipára gyújt, majd néhány szippantás után átadja a küldötteknek, illetve a törzs többi előkelőinek. Ez a szokás hasonlít a békepohárhoz, amelyet a kibékült haragosok engesztelődésük, s barátságuk tartósságának jeléül isznak meg.
Karl May több művében leírja, hogy szerinte hogyan zajlik a barátságfogadás. Az megtömött öblös indián pipát hatszor kell megszívni, és hat irányban kell kifújni: felfelé, lefelé, majd a négy világtáj felé.
Karl May: A Medveölő fia (Harmadik fejezet) | |
---|---|
- Vörös testvérem most már a mi házunkban ül, és nyugodtan beszélhet. Kíváncsian várjuk, hogy milyen üzenetet hozott nekünk. Az indián fürkésző pillantása körbejárt a szobában. Még a mennyezetre is felnézett, aztán így szólt: - Vokádé nem beszélhet, amíg meg nem ízlelte a békepipa füstjét. Erre Martin, a Medveölő fia öblös indián kalumetet akasztott le a falról, és megtömte dohánnyal. Amikor mindnyájan ahhoz az asztalhoz telepedtek, ahol az indián ült, Martin felállt, rágyújtott a pipára, és hatszor megszívta, miközben szétfújta a füstöt előbb a mennyezet, majd a padló felé, végül a négy világtáj felé, s ünnepélyes hangon ennyit mondott: - Vokádé a barátunk, s mi valamennyien a testvérei vagyunk. Kérjük, hogy szívja el velünk a békepipát, aztán adja át az üzenetet, amit hozott. Ezzel Vokádé felé nyújtotta a pipát. Az indián a kezébe vette, maga is felállt, majd hatszor megszívta, és szétfújta a füstöt, ugyanúgy, mint Martin az imént. - Vokádé ezeket a sápadtarcúakat és ezt a fekete embert sohasem látta azelőtt. De kimentették a fogságból, és házukba fogadták. Vokádé is testvéréül fogadja őket. Barátaik az ő barátai, és ellenségeik az ő ellenségei. Uff! Ez a szó az indiánok ajkán annyit jelent, hogy úgy van, ennél maradunk, úgy legyen. Megerősíti az elhangzottakat, különösen egy beszéd szüneteiben vagy a beszéd végén. De a csodálkozás kifejezésére is szolgál. A hat szippantás után továbbadta a pipát. Miközben ez körbejárt, Vokádé visszaült a helyére, s megvárta, míg az utolsó jelenlevő, tehát Bob is a füst beszívásával és kifújásával meg nem pecsételte barátságukat. |
Források
- Révai nagy lexikona III. kötet 7. old. (Budapest, 1911)
- Magyar Értelmező Kéziszótár (Budapest, 1972.) 106.o.
- Karl May: A Medveölő fia - MEK