„Japigok” változatai közötti eltérés

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
[nem ellenőrzött változat][nem ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a Iapygok átnevezve Japigok névre: magyaros írásmód
aNincs szerkesztési összefoglaló
10. sor: 10. sor:
{{color|#800080|[[Karthágó|Karthágóiak]]}}]]
{{color|#800080|[[Karthágó|Karthágóiak]]}}]]
A '''japigok''' [[ókor]]i nép tagjai voltak, akik [[Puglia|Apuliában]] (a mai [[Olaszország]] [[Puglia]] tartományának területén) éltek. Nemzeti önállóságukat egészen a [[Római Birodalom]] első korszakáig megőrizték, de később [[Görögország|elgörögösödtek]], majd elrómaiasodtak. Nyelvük az indoeurópai nyelvcsaládba tartozott, amiről több fennmaradt feliratuk tanúskodik. [[Hérodotosz]] és [[Sztrabón]] említi őket.
A '''japigok''' [[ókor]]i nép tagjai voltak, akik [[Puglia|Apuliában]] (a mai [[Olaszország]] [[Puglia]] tartományának területén) éltek. Nemzeti önállóságukat egészen a [[Római Birodalom]] első korszakáig megőrizték, de később [[Görögország|elgörögösödtek]], majd elrómaiasodtak. Nyelvük az indoeurópai nyelvcsaládba tartozott, amiről több fennmaradt feliratuk tanúskodik. [[Hérodotosz]] és [[Sztrabón]] említi őket.

Törzseik:
*daunusok - a legészakabbi törzs
*peucetiusok - a középső törzs
*messzápok - a legdélebbi törzs


==Források==
==Források==

A lap 2007. február 12., 22:32-kori változata

Itália az i. e. 4. században Kelták Etruszkok Umberek Római Köztársaság Szamniszok Japigok Különböző dél-itáliai törzsek Görögök Karthágóiak

A japigok ókori nép tagjai voltak, akik Apuliában (a mai Olaszország Puglia tartományának területén) éltek. Nemzeti önállóságukat egészen a Római Birodalom első korszakáig megőrizték, de később elgörögösödtek, majd elrómaiasodtak. Nyelvük az indoeurópai nyelvcsaládba tartozott, amiről több fennmaradt feliratuk tanúskodik. Hérodotosz és Sztrabón említi őket.

Törzseik:

  • daunusok - a legészakabbi törzs
  • peucetiusok - a középső törzs
  • messzápok - a legdélebbi törzs

Források

Ókori lexikon I–II. Szerk. Pecz Vilmos. Budapest: Franklin Társulat. 1902–1904.