„Hungaroton” változatai közötti eltérés
[ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Nincs szerkesztési összefoglaló |
→Külső hivatkozások: rovat átnevezése és kiegészítése |
||
24. sor: | 24. sor: | ||
Privatizálták a céget, a '90-es évek óta a kis márkáknál szokásos, ritkaságokra specializálódott műsorpolitika uralkodik, kiegészítve az „aranykor” egyes felvételeinek CD-formátumban való újrakiadásával. Az azóta indult magyar tehetségek már minél nagyobb nyugat-európai labelekhez szerződnek. |
Privatizálták a céget, a '90-es évek óta a kis márkáknál szokásos, ritkaságokra specializálódott műsorpolitika uralkodik, kiegészítve az „aranykor” egyes felvételeinek CD-formátumban való újrakiadásával. Az azóta indult magyar tehetségek már minél nagyobb nyugat-európai labelekhez szerződnek. |
||
== |
== Források == |
||
* [http://www.hungaroton.hu/hu/history Hungaroton hivatalos honlap] |
* [http://www.hungaroton.hu/hu/history Hungaroton hivatalos honlap] |
||
* [http://epa.oszk.hu/00800/00835/00017/791.html Nádori Péter Bors-nekrológja a Muzsikában] |
* [http://epa.oszk.hu/00800/00835/00017/791.html Nádori Péter Bors-nekrológja a Muzsikában] |
||
* [http://www.jbsz.hu/component/content/article/53-ezredveg/735-bors-jen-eleg-volt-nyugalomra-vagyom.html Életútinterjú Bors Jenővel] |
* [http://www.jbsz.hu/component/content/article/53-ezredveg/735-bors-jen-eleg-volt-nyugalomra-vagyom.html Életútinterjú Bors Jenővel] |
||
* [http://gramofon.hu/archiv/index.php?page=news&xxhir001=50100000xxhir001&type=archiv Oldal Gábor írása a Hungarotonról a Gramofonban] |
* [http://gramofon.hu/archiv/index.php?page=news&xxhir001=50100000xxhir001&type=archiv Oldal Gábor írása a Hungarotonról a Gramofonban] |
||
* ''Iratok a magyar zeneélet történetéhez. 1945–1956''. Összeáll. [[Berlász Melinda]] és [[Tallián Tibor]]. 2. köt. Budapest, 1986. MTA Zenetudományi Intézet. |
|||
[[Kategória:Magyarországi vállalatok]] |
[[Kategória:Magyarországi vállalatok]] |
A lap 2012. június 29., 23:55-kori változata
Hungaroton | |
Információk | |
Alapítás éve | 1951 |
Aktív évek | napjainkig |
Alapító(k) | Magyar Népköztársaság |
Ország | Magyarország |
Székhely | Budapest |
Státusza | független |
Terjesztő(k) | Qualiton (USA) |
Műfaj(ok) | különböző |
Honlap | |
http://www.hungaroton.hu/ |
A magyar állam 1951-ben alapította a Magyar Hanglemezgyártó Vállalatot (MHV), amely a korábbi – előbb hazai, majd világcégek által tulajdonolt – magánkiadók helyébe lépett, monopolhelyzetben. Ettől kezdve közel négy évtizeden át Magyarországon szinte kizárólag a szocialista országok márkái (mindenekelőtt a Melogyija, a Supraphon és az Eterna) jelentettek konkurenciát a hazai vállalatnak.
1965-ben Bors Jenő lett az igazgató, aki fokozatosan átalakította a kiadáspolitákát. Minimalizálta az '51-es alapításkor fő feladatnak megjelölt „népművelő” jellegű kiadványokat (pl. népszerű operák magyar fordításban való kiadását, „munkásmozgalmi” összeállítások megjelentetését), s igyekezett a vállalat működését nyereségérdekelt „tőkés” vállalatokéhoz közelíteni. Ennek eredményeként megerősödött az export. „Labelt” is váltott a cég. A Qualiton helyett a Hungaroton márkanevet kezdték használni a komoly- és népzenei, valamint irodalmi lemezeknél, a korábbi márkanév az operett-, nosztalgia-, kabaré- és „magyarnóta”-felvételeké maradt. Az 1970-es évek megíndították a Hungaroton nemzetközi megbecsültségének ugrásszerű növekedését. Ennek legfőbb tényezője – Bors menedzsmentelvei mellett – egy rendkívül tehetséges zongorista- (Kocsis Zoltán, Ránki Dezső, Schiff András, Jandó Jenő) és operaénekes-nemzedék (Sass Sylvia, Kincses Veronika, Tokody Ilona, Kalmár Magda, B. Nagy János, Sólyom-Nagy Sándor, Miller Lajos, Kováts Kolos, Polgár László) megjelenése és a Liszt Ferenc Kamarazenekar megalakulása. Az ő felvételeik korlátlanul eladhatók voltak a jól fizető nyugat-európai, észak-amerikai és Japán piacon, szinte kizárólagos „eltartói” voltak a hazai lemezkiadásnak. Ennek eredménye lett az „aranykor”, az 1980-as évek, amikor „díjeső” zuhogott a Hungaroton-lemezekre, koprodukciók sorozata kezdődött tekintélyes cégekkel (pl. CBS Masterworks, Philips, Erato), az időközben felépült világszínvonalú dorogi gyártóüzem bérmunkát is tudott vállalni a legnevesebb márkáknak. Bors Jenő óriási tekintélyre tett szert a nyugati konkurrensek vezetőinél, aminek olyan eredménye is volt, hogy meg tudta szerezni számtalan nagyszerű felvétel magyar licenckiadásának jogát.
A vállalatra „veszteségtermelő ágazatként” csak a cégnél Erdős Péter által felügyelt magyar pop- és rockzene maradt. Ettől próbáltak szabadulni némi belső piacosítás jegyében, a cégen belül önálló könnyűzenei márkák jöttek létre (Pepita, Bravó, Krém), amik csupán belföldön eladható, szinte kizárólag magyar nyelvű produkciókat tudtak piacra dobni. Csak a Neoton együttessel volt esély a komolyzeneihez hasonló nemzetközi siker elérésére, amivel a Borsot jól értő Erdős nagy energiával foglalkozott.
A rendszerváltás táján Bors legfőbb célja volt, hogy a popzenei kolonctól megszabadított vállalatot „bevigye” egy nagy nyugati cégcsoportba (az EMI-nál, ill. a Harmonia Mundinál volt erre a legnagyobb esély), ami a terjesztést és még nagyobb elismertetést segítette volna, de 1990-es puccsszerű, politikai indíttatású eltávolítása ebben meggátolta.
Privatizálták a céget, a '90-es évek óta a kis márkáknál szokásos, ritkaságokra specializálódott műsorpolitika uralkodik, kiegészítve az „aranykor” egyes felvételeinek CD-formátumban való újrakiadásával. Az azóta indult magyar tehetségek már minél nagyobb nyugat-európai labelekhez szerződnek.
Források
- Hungaroton hivatalos honlap
- Nádori Péter Bors-nekrológja a Muzsikában
- Életútinterjú Bors Jenővel
- Oldal Gábor írása a Hungarotonról a Gramofonban
- Iratok a magyar zeneélet történetéhez. 1945–1956. Összeáll. Berlász Melinda és Tallián Tibor. 2. köt. Budapest, 1986. MTA Zenetudományi Intézet.