„Feudum” változatai közötti eltérés
[ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Új oldal, tartalma: „A '''feudum''' vagy '''hűbér''' Nyugat-Európában a feudalizmusnak a 12-13. századi kialakult formájában az adományozó ''hűbérúr'' irányában főleg kat…” |
aNincs szerkesztési összefoglaló |
||
7. sor: | 7. sor: | ||
A hűbér kezdetben nem volt örökölhető, sőt még élethossziglani sem. Bármikor való visszavehetőségét máig megőrizte a hűbérbirtokot jelentő német ''Lehn'' 'kölcsön' szó. {{refhely|Bloch: Feudális|189. o}} Így a hűbérbirtok mintegy a szolgálat bére volt arra az időre, amíg a szolgálat tartott. Az orvosok és ügyvédek tiszteletdíja, amelyet angolul ma is ''fee''-nek mondanak, megőrizte ezt a bérjelleget. {{refhely|Bloch: Feudális|191. o}} |
A hűbér kezdetben nem volt örökölhető, sőt még élethossziglani sem. Bármikor való visszavehetőségét máig megőrizte a hűbérbirtokot jelentő német ''Lehn'' 'kölcsön' szó. {{refhely|Bloch: Feudális|189. o}} Így a hűbérbirtok mintegy a szolgálat bére volt arra az időre, amíg a szolgálat tartott. Az orvosok és ügyvédek tiszteletdíja, amelyet angolul ma is ''fee''-nek mondanak, megőrizte ezt a bérjelleget. {{refhely|Bloch: Feudális|191. o}} |
||
A hűbérbirtok a |
A hűbérbirtok a 11–12. században gyakorlatilag egész Nyugat-Európában örökletessé vált. {{refhely|Bloch: Feudális|210. o}} |
||
== Hivatkozások == |
== Hivatkozások == |
A lap 2012. június 10., 03:01-kori változata
A feudum vagy hűbér Nyugat-Európában a feudalizmusnak a 12-13. századi kialakult formájában az adományozó hűbérúr irányában főleg katonai szolgáltatással terhelt földbirtokot jelentette, amelyet a megadományozott hűbéresnek vagy vazallusnak személyesen kellett teljesítenie.
A feudum szó a latin pecus 'marha, jószág' szó rokona, amelyhez hasonló többértelmű szó minen germán nyelvben létezett – ahogy a magyarban is – az ingó jószág, illetve annak legértékesebb részének, a lábasjószágnak a jelölésére. A németben Vieh, ezt átvéve a galloromán nyelvben a fief, Burgundiában feos, a provanszál nyelvben feu. [1]
Kezdetben a frank király, a neki szolgálatot tevőket ingó vagyonnal fizette ki, innen a szó eredete, majd a feudalizmus 9–12. századi kialakulása során gyakorivá vált – „jótétemény”nek, beneficiumnak is nevezett – telek, földbirtok adományozása is ellentételezésként, végül ez vált a megszokottabb formává, ezért a korabeli latin feudum szó is jelentésváltozáson ment keresztül és a beneficiummal rokonértelművé válva, földbirtok, hűbérbirtok jelentést nyert végül. A beneficium mellett precariumnak (latinul 'könyörgés') is nevezték kezdetben, ami a kérvényező levél eredményeképpen való adományozásra utal. A fief szó először egy languedoci ügyiratban jelent meg, de az észak-franciaországi Hainaut-ban még 1087-ben is úgy fogalmaznak, hogy „beneficium, amit közönségesen hűbérnek (fief) mondanak” [2]
A hűbér kezdetben nem volt örökölhető, sőt még élethossziglani sem. Bármikor való visszavehetőségét máig megőrizte a hűbérbirtokot jelentő német Lehn 'kölcsön' szó. [3] Így a hűbérbirtok mintegy a szolgálat bére volt arra az időre, amíg a szolgálat tartott. Az orvosok és ügyvédek tiszteletdíja, amelyet angolul ma is fee-nek mondanak, megőrizte ezt a bérjelleget. [4]
A hűbérbirtok a 11–12. században gyakorlatilag egész Nyugat-Európában örökletessé vált. [5]
Hivatkozások
- ↑ Bloch: Feudális 188. o
- ↑ Bloch: Feudális 186–189. o
- ↑ Bloch: Feudális 189. o
- ↑ Bloch: Feudális 191. o
- ↑ Bloch: Feudális 210. o
Források
- ↑ Bloch: Feudális: Marc Bloch: A feudális társadalom. Budapest: Osiris Kiadó. 2002. (a katalógusokban formailag hibás ISBN-nel szerepel) ISBN 963389252X