Sony SL–C7

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A Sony cég SL–C7 típusjelű Betamax videómagnója

Sony SL–C7 a Sony cég Betamax rendszerű videomagnetofonja, amely 1979 és 1981 között került kereskedelmi forgalomba. A készülékből PAL és SECAM rendszerű változatot is gyártottak, előbbit fekete, utóbbit szürke színű külsővel. A kazettát a magnó tetején kell betölteni, a szalaghosszmérés négyjegyű mechanikus számlálóval történik.

Szolgáltatásai[szerkesztés]

  • 12 programhely
  • két hétre előre történő felvételi programozhatóság
  • műsor-gyorskeresés
  • szabályozható lassított lejátszás
  • háromszoros sebességű lejátszás
  • utólagos hangalávétel (audio dubbing)
  • infravörös távszabályzás
  • kamera csatlakozás
  • bemeneti feszültség választási lehetőség: 110...127 V / 220...240 V

Tulajdonságok[szerkesztés]

  • Video ki- és bemenet: BNC
  • Audio ki- és bemenet: RCA
  • Horizontális képfelbontás: több mint 300 sor
  • Jel-zaj viszony: jobb mint 43 dB
  • Frekvenciamenet: 50 Hz...10 000 Hz
  • Szalagsebesség: 18,73 mm/sec
  • Relatív szalagsebesség: 5,83 m/sec
  • Fejdob átmérője: 7,448 cm
  • Sávszélesség: ½ hüvelyk
  • Táviránító: RMT-200, infravörös
  • Áramellátás: 110V/220V, 50 Hz/60 Hz
  • Teljesítményfelvétel: 45 watt
  • Tárolási hőmérséklet: -20 °C-65 °C
  • Üzemeltetési hőmérséklet: 5 °C-40 °C
  • Méretei: 485x163x379 mm
  • Súlya: 15,5 kg (nettó)

Források[szerkesztés]